Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: 2018

Búcsúlevél, avagy üzenet a bloggereknek

Kép
Kedves Bloggertársaim! Eljött a búcsú ideje, ez a bejegyzés az utolsó, amit közzéteszek. Az utóbbi időben sajnos egyre értelmetlenebbnek találtam azt, hogy körbenézzek a csoportokban. Nem ez az oka annak, hogy felhagyok a blogolással, de úgy érzem, muszáj megosztanom veletek a problémámat, hogy nyugodt lélekkel köszönhessek el. Lehet, hogy kissé provokatívnak találjátok majd a lent írtakat, de ahogy Shakespeare Hamletje is mondta: „Kinek nem inge, ne vegye magára”. Akinek pedig inge, az igenis vegye magára, és gondolkozzon el rajta. Tudjátok, van a bloggervilágnak egy nagyon nagy problémája, és itt nem arra gondolok, hogy kevesen tartoznak a közösséghez, és szinte senki sem olvassa a másik blogját. Amiről én beszélek, az az eredetiség hiánya. Nem akarok belemenni abba, hogy milyen történetek keringenek a neten. Mindenki volt egyszer kezdő. Pont. Attól, hogy valaki nem tud kitalálni A Gyűrűk Urához vagy Harry Potterhez hasonló sztorit, nem kell arra biztatni, hogy hagyja abba a

A kliséken túl

Kép
 Szeretnék feltenni neked egy egyszerű kérdést: mennyire hiszel a klisékben? Kifejtem. Az irodalom térnyerése során egyre több alapötlet, fordulat, tipikus karakter terjedt el az epikában, mint például a varázserejű tárgy, a gonosz boszorkány, vagy a jó győzelme. A 21. században a költözéssel kezdődő gimis sztorikat, a lúzer-iskola menője szerelmi szálakat, a gonosz, szőke lányokat nevezzük – többek között - klisésnek. A kérdés tehát az, hogy te mennyire hiszel ezekben, vagyis abban, hogy amelyik történetben van valamilyen közhely, az már csakis rossz lehet. Sokan csak azért nem kezdenek bele egy könyv, illetve esetünkben blog olvasásába, mert megszokott alapra épül. A többség nem ad esélyt az ilyen sztoriknak, és ez alól én sem húzom ki magamat. Sokszor megesik velem, hogy simán elgörgetek, mikor egy olyan fülszöveget pillantok meg, amit mintha már százszor olvastam volna. Ennek ugyan az is az oka, hogy a legtöbb klisé a romantikus történeteknél fordul elő, és alapból nem kedvel

Oscar Wilde, az igazi művész

Kép
 Az ír származású Oscar Wilde mai napig megosztó személyiség a világirodalomban. Van, aki Dorian Gray nevével köti össze személyét, de van, aki kétes szerelmi életéről hallott leginkább. Ha valakire, hát rá lehet azt mondani, hogy vagy imádni, vagy gyűlölni lehet. Az arany középút egyszerűen lehetetlen. Bevallom, egy regényét sem olvastam még, de nagyon, nagyon szeretném már kezemben tartani a Dorian Gray képmását, csakhogy a kötelezők olvasása kimeríti a maradék kis szabadidőmet is, ezért ez még várat magára. Azonban eljutott hozzám valami, azazhogy két valami, ami szóra érdemes. A divat rabszolgái Hiába hangzatos a cím, ez bizony nem egy regény. Esszéket és szemelvényeket tartalmaz, nem csak a divatról, sőt nem is főként a divatról. Központi kérdése a művészet. Bár néhol unalmas fejtegetésekbe torkollik a mű, szerintem minden írónövendéknek érdemes lenne beleolvasnia, hiszen Oscar zseniális alkotó volt. A fordítás ellen vannak kifogásaim, de a hangvétel annyira ariszto

Hogyan oltsd le a saját írásodat?

Kép
Szép vasárnapot mindenkinek! Tudjátok, mi az a Roast Yourself Challange? Nem? Nos, az egy olyan kihívás, aminek teljesítéséhez szét kell oltanod saját magad, hogy 2K18 nyelven fejezzem ki magamat. Azt hiszem, 2016-ban terjedt el ez a rappelős kihívás a Youtube-on, és nekem egy szép napon (azaz ma) eszembe jutott, hogy miért ne forradalmasíthatnánk kicsit? Se tehetségem, se affinitásom a rappeléshez, ezért előkerestem nektek a legelső történetemet 2011-ből (11 éves voltam) és most elmesélem, milyen nagy írói álmokat dédelgettem annak idején. A történet címe a következő: Sissy Williams kalandjai – A végzet bárdja. A többes számra magyarázatot adva, egy sorozatot terveztem írni drága Sissy-m főszerepésével. Na, ki jött rá egyből, hogy Indul a risza rajongó voltam? (Bár az Cece, de a kiejtés ugyanaz) Egy A5-ös füzetbe kezdtem el a sztorit, aminek a címlapját gyönyörűen kidekoráltam. Mivel nem akarok rémálmokat okozni nektek, inkább nem mutatom meg. Ráragasztottam egy lila szí

Hogyan tartsd fenn a motivációt?

Kép
Sziasztok! Bár ismét késtem két napot a bejegyzéssel, még nem tűntem el teljesen. Úgy vettem észre, hogy szívesen olvastok írással kapcsolatos cikkeket, és mivel én is szívesen érintem ezt a témát, ma ezzel kapcsolatban hoztam pár tanácsot. Van az a pillanat, mikor a semmiből jőve, akár buszon/suliban/a fürdőkádban/az álmod kellős közepén eszedbe jut valami, amit papírra kéne vetni. Muszáj valakivel megosztanod a történetet, mert egyszerűen annyira foglalkoztat, hogy nem bírod magadban tartani. Fejben továbbfűzöd a sztorit, és jegyzetelsz. Kezd egyre terjedelmesebb lenni az ötlet, már látod magad előtt a főszereplőt, és azt a bizonyos NAAGY jelenetet. Aztán hirtelen beléd hasít a felismerés: már egy hete nem írtál semmit az aktuális történetedhez. Mégsem hagyhatod abba a közepén, épp a legnagyobb bonyodalmak előtt. Mi lesz, ha elfelejted, mit akartál kihozni a következő, vagy az azutáni fejezetből? Ezt nem engedheted meg magadnak. Sohasem lesz belőled író, ha minden sztorit félb

Egy év közöttetek

Sziasztok! Hát eljött az ideje ennek a cikknek is. Nem tervezek hosszú bejegyzést, és nem azért, mert nem tudnék mit beleírni. Aki ismer, az tudja, hogy az engem érdeklő témákról oldalakat tudnék zengeni, ahogyan az elmúlt egy évről is, de vegyük rövidre a dolgot. Nos, igen. Február 14-én, azaz Valentin-napkor lett egy éves a Todos Los Días. Számomra kissé hosszú volt ez az év, sok minden történt velem. Jó és rossz egyaránt, de ez a bejegyzés (ahogy az összes többi) nem a magánéletemről szól, hanem a blogger közösségről. Őszintén szólva, nem ismerek sok bloggert olyan értelemben, hogy rendszeresen létesítsünk valamiféle kapcsolatot. Vannak, akik rendszeresen kommentelnek, vagy dobnak néha egy-egy üzenetet, és imádom őket. Nem mondom, hogy bárkivel is életre szóló barátságot kötöttem ez idő alatt, de érdekes személyiségeket ismertem meg, és ez nem csak közvetlen lehetséges. Aki hasonlóan elvont, írásbolond mint én, tudja, hogy egy emberről az írásai alapján is lehet képet alkotni

Tolkien valóságteremtő ereje

Kép
A címet látva nem kevesen akadtatok fenn a paradoxonon, ugye? Elvégre Tolkien a fantasy zsánerében alkotott, mégpedig hatalmasat. Na de hogyan lenne a fantázia szüleménye valóságos? Mi az a fantasy? A Wikipédia szerint „ Fő jellemzője, hogy a tartalma többnyire olyan elképzelt, mitikus jellegű, valamilyen tekintetben mindig irreális, az író által teremtett, csak annak fantáziájában létező alternatív világokba mint keretbe van ágyazva, mely...”   Nos, igen. Középfölde, hobbitok, tündék és orkok nem léteznek. Akkor mire is akarok kilyukadni? John Ronald Reuel Tolkien igenis valóságot alkotott, olyan értelemben, hogy művei mesteren realisztikus szerkesztésűek. A Gyűrűk Ura és A Hobbit történetét szerintem nem nagyon kell taglalnom, ezért kezdjük A Szilmarilokkal. Ez egy elég testes regény, de nem kell megijedni. A történeti része nem sokkal haladja meg a négyszáz oldalt. Tudni kell rólam, hogy hatalmas rajongója vagyok az írónak, mégis azt kell mondjam, untam ezt a könyvet (b

Inspiráció az íráshoz 3.0

Kép
 Az írókat egyszerűen bármi képes megihletni. Egy regény, egy film, egy zene, egy kép, de lehet az a reggeli kávé vagy egy foszlányokban elcsípett beszélgetés. Ez egy olyan dolog, amit csak mi értünk meg. A hurrikánként érkező roham nem mindig a legalkalmasabb pillanatban tör ránk. Ahogy eszünkbe ötlik valami, kénytelenek vagyunk leírni, különben az ötlet elveszik a jelentéktelen zagyvaságok lomtárában, és onnan már nem lehet előhívni. Az olvasó méltán megjegyezhetné: „Milyen könnyű neked, csak eszedbe jut valami, és máris kész egy egész regény a fejedben!” Hm...drága olvasó, bárcsak így lenne. Van, amikor a múzsa nagyon nem akar adni az életet adó csókjából. Olyan, mintha a szerelmed idegenedett volna el tőled minden előjel nélkül, egyik napról a másikra. Ilyenkor nem igazán van mit tenni. Ülünk, és várunk, vagy elindulunk a múzsa keresésére, persze, csak képletesen. Hajszoljuk az „ihletet”. Engem az idézetek tudnak leginkább inspirálni. Mostanában én is egyre többször jegyz

Fehér ruha mánia

Kép
 El sem hiszem, hogy végre szalagos lehetek! (lassan itt a farsang, akkor pedig szalagost ehetek haha) A végzősök, illetve a vén diákok átérzik, hogy miért örülök annyira, hogy a hátam mögött tudhatom a szalagavatót. Elképesztő, hogy mekkora felhajtást tudnak rendezni emiatt a gimnáziumok, bár őszintén szólva szerencsére nem hárult rám sok feladat. Ősz vége óta minden pénteken keringőzni tanultunk, így az én idegeimet, és a szüleim pénztárcáját rendesen leterhelte az esemény. Ruha a táncra, ruha a bulira, cipő a táncra, vacsora, virágkosár stb. Egyszóval nem olcsó mulatság. Minden elismerésem a végzősöket támogató szülőké, de tényleg. Szinte szórni kell a pénzt idén, és még közel sincs vége az évnek... Amiről ma be szeretnék számolni nektek, az a keringő. Nem, nem tanítom meg az alaplépéseket, csupán felteszem azt a kérdést, hogy miért akar annyi lány keringőzni a szalagavatóján? Vitathatatlan, hogy gyönyörűek az esküvői ruhák, amiket ilyenkor magunkra öltünk, de ugyanolyan k

Must have? Tényleg?

Kép
Sziasztok! A héten elgondolkodtam azon, hogy mik azok a „must have” cuccok, azaz azok a dolgok, amikre minden lánynak szüksége van. Persze erről is (mint általában minden másról) eltérő véleményem van, mint a többségnek. Kicsit utánanéztem, rákerestem, hogy a „szakértők” szerint mik ezek, és szeretném megosztani veletek, mit gondolok erről. Először is: ne számítsatok beauty bejegyzésre, mert egyáltalán nem az lesz. Szóval aki azt szeretné tudni, hogy melyik az a táska/ruha/cipő, amit minden lánynak be kell szereznie, attól elnézést kérek, mert nem fogok választ adni rá. Csajok, ugye igaz, hogy ahányan csak vagyunk, annyiféle az ízlésünk? Ez alapján kérdem én, miért kéne, hogy a divatújságok megmondják nekünk, mi az ami KELL a szekrényünkbe és a neszesszerünkbe? Ha mindenki ugyanazt vásárolná teljesen kiveszne belőlünk az egyediség, nem is beszélve arról, hogy a cégek többsége csődbe menne. Ja, és ki az, aki a Gucci-t vagy a Prada-t megengedheti magának? Hát, szerintem Magy

7 dolog, amitől egy író falra mászik

Kép
Sziasztok! A mai bejegyzés elsősorban azokhoz szól, akik történetet/történeteket írnak. Kezdjük egy kérdéssel: Kedves Fiúk és Lányok! Mi az, ami írás közben elszomorít, csalódottá, netán mérgessé tesz? Gondolom tudnátok példákat felsorakoztatni, hisz számtalan dolog van, ami negatív érzéseket válthat ki belőlünk alkotás közben. Nézzünk meg pár példát! Amikor megzavarnak Ó, a legnagyobb klasszikus. Ismerős az, amikor a fejedben megszületett már az egész mondat, de mielőtt végigírhatnád vagy legépelnéd, hozzád szól valaki? Mi ilyenkor éppen dolgozunk! Miért kell közben megszólítani minket?! Ellentmondások Szombat, hajnali kettő. Teljesítettem a napi limitet, és végre nyugodt lelkiismerettel mehetek aludni. Egész jól sikerült ez a fejezet, de holnap este még átnézem. Másnap előveszem, olvasom, javítom, nevetek az akaratlan nyelvújítási mozgalmamon, amibe két bealvás között kezdtem, és kiszúrok valamit. Gizi ellökte Jenőt a felé száguldó drogszállító kamion elől, de mintha

A regényekből, vagy a blogokból tanulhatunk többet?

Kép
Gondolkoztatok már azon, hogy vajon lehet-e tanulni a blogokból? Mármint a történetesekből. Azt hiszem, az aktív tagok közül legtöbben történetekkel foglalkozunk, és sokan vagyunk, akik mások sztorijait is szívesen olvassuk. Itt és most beismerem, hogy én csak keveset követek nyomon. Tarthat bárki maradinak, de elsősorban a papíralapú olvasás híve vagyok, ami hátráltat kissé, ám a legfőbb hibám az, hogy nagyon válogatós vagyok, nem csak a cipők, hanem a blogok terén is. Kevés olyan olvasmány van, ami megfog, és tényleg igényes. A mai cikk azonban nem az olvasási szokásaimról fog szólni, szóval vágjunk is bele. Mit taníthat egy regény? Véleményem szerint elég sok mindent. A helyes központozást, a párbeszédek írását egy könyv felütésével sajátíthatjuk el legegyszerűbben. Igaz, hogy fél perc, amíg megnyitod a böngészőt, és bepötyögöd, hogy „párbeszédek írása” , de minek, ha ott a polcon a kedvenc klasszikusod? Ezen kívül fejleszti a szókincset, a képzelőerőt, a helyesírást és ha m