Todos Los Días

 Mostanában elég sok Musical.ly-s videót dob fel elém a Youtube. Hogy miért, arról fogalmam sincs, de kezdenek nagyon idegesíteni.  Ha valaki nem ismeri: ez egy olyan alkalmazás, ahol egy zene részletére vagy valamilyen párbeszédre (pl. egy filmből vett beszélgetésre) lehet tátogni. Ez teljesen ártalmatlannak hangzik, ugye? Jó kis unaloműző, és addig sem kell foglalkozni a gyerekkel. Nos, gyanítom, hogy megjelenésekor nem úgy használták fel az emberek az app által nyújtott lehetőségeket, ahogyan ma. Ami legjobban elszomorít, az az egész dolognak a megítélése a fiatalok (főleg 10-12 éves lányok) körében. Csináljanak videót, töltsék fel, örüljenek a követőknek. Mindez tényleg szép és jó, de a minap alaposan ledöbbentem. A Facebook-on akadtam rá egy képre, amin pár 14 év körüli lány volt. A kommentekből megtudtam, hogy őket bizony Musical.ly-ről kéne ismerni. A ho z zászólásokból kiderült, hogy nem én vagyok az egyetlen, akinek gőze sincs, hogy kik azok, de volt egy kislány...f

Elmondhatom magamról, hogy 10 éves korom óta mindig van egy olyan híres pasi az életemben, akiért odáig vagyok. Tudom, hogy ezzel nem vagyok egyedül. A rajongás szinte a vérünkben van, és úgyis találunk valakit, akivel szívesen megismerkednénk. Legyen az énekes, színész vagy sportoló, igencsak könnyen le tud minket venni a lábunkról, még akkor is, ha semmit nem tudunk róla. Persze azt állítjuk, hogy nem a külseje miatt szeretjük a kedvencünket, ám ez csak félig igaz. Gondoljunk csak bele. Ha egy árva szót sem váltottunk vele, mégis honnan tudnánk, milyen ember? Hála a 21. századnak, a közösségi média segítségével könnyebben "megismerkedhetünk" vele, de többnyire csak egyoldalúan. Mi hiába tudjuk a testvérének a pasijának a kutyájának az alvós játékának a nevét, ő nagy valószínűséggel azt sem tudja, hogy létezünk. Szörnyű ezt olvasni, de mind tudjuk, hogy így van. Az interneten bárki állíthat magáról bármit, de ha az idolunk nem egy mérföldes paraszt, akkor ne

 Ha egy vidéki és egy városi meg akarná vitatni, hogy melyikük lakóhelyén egyszerűbb kivitelezni a heti mozgást, bizonyára nem tudnának könnyen megegyezni. Mindenki másra esküszik, de ez egy olyan tényező, ami nem igazán változik az évek során, ezért csak abból tudunk gazdálkodni, ami a rendelkezésünkre áll. Mik azok, amik megnehezítik, illetve megkönnyítik a sportolni akaró ember dolgát? Ki van jobb helyzetben? Derítsük ki együtt! Terem Falun ne is álmodj róla, hisz kizárt, hogy a pályázat on nyert pénzt ilyenekre költse az önkormányzat. Ha gyúrni akarsz, akkor bizony a városba kell utaznod, ahol nagy valószínűséggel több terem közül is válogathatsz. Az már kérdés, hogy milyen áron... Itt még az uszodákat is érdemes leírni, de csak megemlítés szempontjából, hiszen felesleges boncolgatni, hogy hol találkozhatunk velük. 4 fal között Otthon, édes otthon. A hely, ahol nyugodtan bénázhatunk, izzadhatunk, nyöghetünk fájdalmunkban, hisz úgysem látja vagy hall

 Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de észre sem veszem, olyan gyorsan telik ez a nyár. Mindig csak arra eszmélek, hogy ideje lenne cikket írni a blogra. Most rossz kislány voltam, és pontosan 15:05-kor kezdtem neki az írásnak. Mindeközben a háttérben Enrique Iglesias biztosítja az aláfestést. Srácok, ti mennyivel előbb szoktátok megírni a bejegyzéseiteket? Csak én vagyok ennyire lusta? Térjünk is a lényegre. Ezúttal egy írástechnikai jelenségről hoztam nektek véleménykifejtést, mégpedig a túlgondolt részletezésről. Itt az elején nyugodtan beismerhetjük mind, hogy beleestünk már ebbe a hibába. Nem is egyszer. De nem is kétszer. Valamiért hajlamosak vagyunk elveszíteni a kontrollt írás közben, aminek az a következménye, hogy unalmas leíró részek követik egymást a sztoriban. Lehet, hogy jó azt látni a Word számlálóján, hogy az új rész 2000 szavas lett, de gondoljunk csak bele, ebből a töménytelen mondatsorozatból mennyi az, ami tényleg érdekli az olvasót. A nagy nevek azt vallják, hogy