Todos Los Días

Éééés megint itt vagyok, hogy népszerűsíteni próbáljam ezt a szuper zenei műfajt. Mivel nemsokára kénytelenek leszünk búcsút mondani a 2017-es évnek, úgy gondoltam, aktuális lehet a téma. Nem tudom, ki hogy van vele, de számomra nincs szilveszter zene nélkül (és nincs zene spanyol szavak nélkül, hehe). A továbbiakban tíz olyan dalt fogok bemutatni nektek, amibe érdemes belehallgatni, de csakis úgy éri meg, ha maximumra tekeritek a hangerőt, és átadjátok magatokat a ritmusnak. Vigyázat, a hirtelen fellépő tánc iránti hajlamért nem vállalok felelősséget! 10.XRIZ, Dasoul y Danny Romero – Quien se va primero Ez a három pasi aztán tudja, hogyan kell fülbemászó dallamot kalibrálni! A dalszöveges videó szerintem nagyon kreatív, és....Danny Romero ember! La película sensual mama... 9.Maluma – Carnaval Kevés olyan reggaeton lista létezik, amin nem szerepel Maluma neve. Az ő zenéi közül mindenki talál magának tetszőt, én pont a Carnaval miatt figyeltem fel a nevére. A szöveg

Sziasztok! Remélem ti is annyira be vagytok már zsongva a karácsonytól, mint én. Hamarosan fel lehet díszíteni a fenyőfákat, és megkezdődik a nagy sütés főzés. Imádom az évnek ezen időszakát, azonban a tavalyi karácsonyom kicsit érdekesen alakult... Azaz, karácsonynak sem nagyon nevezném az egy évvel ezelőttit. És hogy miért? Az ünnepi menüm sonkás szendvics volt, a fenyőállítás alatt az ágyban feküdtem, és még hajat sem tudtam egyedül mosni. Tegnap (december 21.) volt pontosan egy éve, hogy megműtöttek, epekővel.   Vagyis 16 évesen. Oké, nem nagy szám egy epekő... Kivették az epehólyagomat, de l ehet nélküle élni, hiszen rengeteg sorstársam van, és köszönjük, élünk még. A gond csak az, hogy mindez 16 éves korom óta kíséri végig az életemet. A biológiát tanult ember tudja, hogy a Cholelithiasis többnyire idősebb korban alakul ki, a túlzott zsírfogyasztás miatt. Ez velem nem így történt. Szeretném, ha minél több fiatalhoz eljutna a történetem, és tanulnának az én hibámból.

 HOHOHO megjött a Télapó! Azaz, hogy már szerdán itt volt, de nekem csak most jutott időm megírni ezt a cikket, szóval nézzétek el nekem. Remélem mindenki csizmájába csempészett valami finomságot, de természetesen a virgács elmaradt, ugye? Megmondom őszintén, ez lesz az első, és minden valószínűséggel az utolsó karácsonyos cikkem is. Mások írnak helyettem száz ilyet, szóval én nem szeretnék, de van valami, ami nagyon foglalkoztat és kíváncsi vagyok, ti mit gondoltok a témáról. Mielőtt belekezdenék, ne essen félreértés, elmondanám, hogy imádom a karácsonyi cikkeket, ezért minden bloggernek, akik süti-, ajándék- és dekorációötlettel lát el minket, jár egy hatalmas köszönet! A kérdésemet már a bejegyzés címében megfogalmaztam, de elismételném: Miért jó, hogy van Mikulás? Ez a mondat eléggé félreérthető, úgyhogy lássuk is, hogy értem. Miért jó az, hogy minden évben van kit várniuk a gyerekeknek? Miért nem lenne egyszerűbb, ha tudnák, hogy mindent a szüleiknek köszönhetnek? Akko

 Hm...ihlet. Vajon létezik, vagy csak igyekszünk e mögé az elvont fogalom mögé rejteni a lustaságunkat? Ha egyszerűen le akarnám zárni ezt a kérdést, megtehetném: alváshiánnyal, és Ady-túladagolással küzdök már hetek óta, ezért rávághatnám, hogy létezik, de engem jelenleg nem tisztel meg a múzsa a csókjával. Sajnos nem szabadultok meg tőlem ilyen könnyen, szóval fejtsük ki a témát. Az első oldal, amit a Google kidob, így nyilatkozik a jelenségről: Inspiráció, enthuziazmus:   a művészi alkotások létrehozását megindító sajátos lelkiállapot, m elyet felfokozott érzékenység, lelkesült hangulat, alkotásra ösztönzöttség jellemez. E sajátos lelkiállapot magyarázatát a régebbi gondolkodók abban keresték, hogy a művészt ilyenkor valamilyen isteni, túlvilági hatalom szállja meg, s ez nyilatkozik általa; a modern lélektan azonban minden transzcendens tényező nélküli magyarázatot nyújt az ihlet jelenségére. Gyönyörű összetett mondatok, és van is bennük valami, de a lezárás pofon

Sziasztok! Tudom, tudom. Nemrégiben volt egy ugyanilyen ihletésű bejegyzés, de sok visszajelzést kaptam, ezért remélem nem bánjátok, ha ismét néhány idézettel és képpel állok elő. Az igazság az, hogy irodalom OKTV-re készülök, és a hét második felébe érve már délután ötkor hullafáradtnak érzem magam. Mondogatják, hogy pihenjek, és Ady megvár, de ha belegondolok hány verse van még vissza.... Lényeg az, hogy este még írni is szeretnék, amihez fene nagy energialöketre lenne most szükségem. Ez a cikk tehát kicsit önzőségből íródott, de az írók gyakran önzők, nemde? (Mikor megöljük az egyik legszerethetőbb karaktert, mert a belső hangunk ezt súgta, haha) Talán ezek az idézetek is elnyerik majd a tetszéseteket! „Szeretem a könyveket, mert holt betűiben benne van minden, ami elmúlt, és minden, ami lesz” (Fekete István) „A mondat a gondolatok eleven valósága...” (Deme László) „Ha a kellő szó a kellő helyen nem áll rendelkezésemre: művem papirosízű, rajz

Sziasztok! Büszkén jelenthetem be, hogy a Todos Los Días megkapta a legelső díját! Persze sokaknak biztosan természetes, hogy megjelölik őket egy-egy ilyen virtuális elismerésben, de nekem sokat jelent, mert ez által tudom, hogy ér is valamit az, hogy ennyit koptatom a billentyűzetet (hetente egyszer khm...khm). Hát nézzük is meg, milyen feladatokat tartogat számomra ez a díj. Szabályok:  1.   Köszönd meg  a jelölést annak, akitől kaptad a díjat, említsd meg és linkeld be a blogját.  Másold be a szabályokat  a bejegyzésedbe te is. 2.  Mielőtt megválaszolnád a kérdéseket,  illesz be egy idézetet,  amiről azt gondolod, hogy a legjobban illik hozzád, jellemez téged. 3.   Válaszold meg  a 8 kérdést, amiket a téged díjazó blogger tett fel. 4.   Írj  újabb 8 kérdést, amiket majd a te jelöltjeid fognak megválaszolni. 5.   Jelöld meg  azokat a bloggereket a blogjaikkal együtt, akiket megjutalmazol a díjjal,  s magyarázd meg  pár szóval, miért pont rájuk esett a választásod. +1.  

 Rengeteg ember életében játszik szerepet a sport. Egészségesebbek, vékonyabbak, boldogabbak leszünk tőle, arról nem is beszélve, hogy mi mindent tanulhatunk általa. Lehetne itt boncolgatni a témát, hogy hogyan tanít meg küzdeni, veszíteni és még más hasznos élettani dolgokra, de a mai bejegyzést nem ennek a témának szenteltem. Utálunk levegő után kapkodva patakot izzadni, de mikor a szereplőinket bírjuk rá ugyanerre, valahogy az esetek többségében nem jön át az, hogy milyen is sportolni. Szerintem a történetek 90%-ában tökéletes alkatú a főhős, legyen szó férfiról van nőről, kortól függetlenül. Ez a hibátlanság teljesen irreális, elég ha kinézünk az utcára, és máris megértjük, miért. Ha netán a karakter mégis rendelkezik némi felesleggel, rögtön a súlya lesz a központi kérdés. Nem kanyarodom el arra, hogy miért nincs idejük/kedvük/lehetőségük (khm...khm...kifogások) az embereknek a testmozgásra, inkább rá is térnék a lényegre. A blogok szereplőinek aktivitása 3 formában t

Ahányan vagyunk, annyi félék, szokták mondani, ám bennünk, bloggerekben van valami közös, mégpedig az írás iránti szeretetünk. Az egyik legkedvesebb hobbink ez, és bár néha hálátlan és idegőrlő „feladat”, imádjuk csinálni. Azt hiszem abban is hasonlítunk, hogy akadnak hullámvölgyek a munkásságunk során. Talán erre a jelenségre az őszi időszak a leghajlamosabb, mivel hozzászoktunk, hogy egész nyáron írhattunk, és ahogy ismét elkezdődött a suli, kevesebb időnk és kedvünk van hozzá. Abba bele se merek gondolni, milyen lesz később, hisz nemsokára egyetemre és munkába kell járnom, szóval minden tiszteletem azé, aki ilyen kötelezettségek mellett is tud időt szakítani az írásra. A mai bejegyzésben néhány inspiráló idézetet (az összes magyar alkotó tollából származik) és képet szeretnék megosztani veletek, ami talán előcsalja azt a fránya ihletet, és kedvet ad az íráshoz. „Mert ha az embernek valami mondanivalója van, vagy éppen sok mondanivalója, az csak annyit jelent, hogy épí

  Szerintetek meg lehet tanulni (olyan szinten, hogy bátran merj külföldiekkel kommunikálni) a sulis évek alatt a kötelező német/angolórákon idegen nyelven? Azt hiszem, erre a kérdésre nem lehet megfelelő választ adni, lévén, hogy ahány tanár, annyi módszer. Idén érettségizem, a választott nyelvem pedig a német. Hiába tanulom már 9 éve a dajcsot, úgy érzem, semmit sem tudok, és ahogy haladunk a május felé, egyre inkább erősödik a feltételezés. Harmadikos korom óta vannak németóráim. Talán heti hárommal kezdtük, nem tudom pontosan. Az első pár évben szinte csak szavakat tanultunk, de szerintem ez jó megalapozása volt a későbbieknek. Persze nem lehet egyből belevágni a nyelvtanba, mindent a legelején kell elkezdeni. Nem készültünk túl sokat, elvoltunk a csekély kis tudásunkkal, és nem voltak kétségeink, sem pedig igényeink . Hatodikban átkerültem egy másik suliba. Itt szembesülnöm kellett a lemaradásommal. Nem volt vészes, ezért az általános utolsó két és fél évében siker