Sportolók a blogokban?

 Rengeteg ember életében játszik szerepet a sport. Egészségesebbek, vékonyabbak, boldogabbak leszünk tőle, arról nem is beszélve, hogy mi mindent tanulhatunk általa. Lehetne itt boncolgatni a témát, hogy hogyan tanít meg küzdeni, veszíteni és még más hasznos élettani dolgokra, de a mai bejegyzést nem ennek a témának szenteltem. Utálunk levegő után kapkodva patakot izzadni, de mikor a szereplőinket bírjuk rá ugyanerre, valahogy az esetek többségében nem jön át az, hogy milyen is sportolni.

Szerintem a történetek 90%-ában tökéletes alkatú a főhős, legyen szó férfiról van nőről, kortól függetlenül. Ez a hibátlanság teljesen irreális, elég ha kinézünk az utcára, és máris megértjük, miért. Ha netán a karakter mégis rendelkezik némi felesleggel, rögtön a súlya lesz a központi kérdés. Nem kanyarodom el arra, hogy miért nincs idejük/kedvük/lehetőségük (khm...khm...kifogások) az embereknek a testmozgásra, inkább rá is térnék a lényegre.

A blogok szereplőinek aktivitása 3 formában teljesedik ki.

•  A sportoló

Mindenki számára ismert az amerikai tinifilmekben előszeretettel ábrázolt klisé, a futballcsapat izmos, jóképű csapatkapitánya. Az ilyen karakterek jelleme általában kimerül a sportban való tehetségükkel, és gyakran butának festik le őket. Igenis vannak olyan emberek, akik kiemelkedően teljesítenek valamilyen mozgásforma terén, és emellett okosak is. Persze helyénvaló az érv, miszerint az egyik elveszi az időt a másiktól, de érdemes ezen elgondolkodni.

•  A hobbi szinten futó

A sztorik leggyakoribb feszültséglevezető módszere a futás (és a tánc). Milyen jól hangzik, hogy a szereplőnk egy stresszesebb nap lezárásaként elmegy egyet futni, és természetesen tökéletesen bírja a tempót. Nem gond, hogy hónapok óta a lépcsőmászás volt a legmegerőltetőbb tevékenység az életében, ő akkor is fitt, és minden megerőltetés nélkül le tudja futni a betervezett 10 km-t. Ami az ilyen leírásokban nagyon elszomorít, az a logikátlanság. Reggel futni jó, de olvastam már olyan blogot, amelyben a lány az ébredés után elfogyasztott bőséges ételmennyiséggel indult kocogni, de előtte még lezuhanyzott. Mikor hazaért, újra lezuhanyzott. Hol van ebben a logika?

• A kanapén punnyadó Ms. Bikini/ Mr. Izom

A teltebb lányok haragját kivívó szenvedésmentes kockahas. Az a karakter, aki Gombóc Artúrt megszégyenítő tehetséggel falja a csokit, mégsem találod meg, ha elbújik egy villanyoszlop mögött. Csinálhat bármit, neki akkor is csodálatos vonalai lesznek, és nem csak a nőkre kell itt gondolni. Valamilyen csoda folytán minden pasi csupa izom, pedig életében nem csinált még egyetlen fekve nyomást sem. Milyen jó nekik, igaz? Kétségtelen, hogy vannak szerencsés genetikájú emberek, de a gyors anyagcsere az esetek többségében csak egy bizonyos korig működik.

Bárcsak....ugye csajok?

A cikk végeztével elmondanám, hogy ezen pontok kifejtésével bizony magam alatt is vágtam a fát. Talán néhányan tudjátok, hogy a Todos Los Días mellett vezetek még egy történetes blogot is (LINK), ami a foci köré épül. Chris megszállott sportoló, és nem jeleskedik a tanulásban. Más szenvedélye nem igazán van, bár a sztori során nagy jellemfejlődésen megy keresztül. Hát, annyi biztos, hogy az a legjobb, ha az ember maga jön rá a hibáira, de pont ettől szép az írás mestersége, nem? Én nem hiszek a mindenféle tanfolyamokban, azt vallom, hogy az ember csak a maga akaratából tud jelentős fejlődést elérni. Mindenkinek más a stílusa, és az első dolgunk az, hogy megtaláljuk a sajátunkat.

Ti mit gondoltok a leírtakról?

Puszi. V. B.