Todos Los Días

 Rengeteg ember életében játszik szerepet a sport. Egészségesebbek, vékonyabbak, boldogabbak leszünk tőle, arról nem is beszélve, hogy mi mindent tanulhatunk általa. Lehetne itt boncolgatni a témát, hogy hogyan tanít meg küzdeni, veszíteni és még más hasznos élettani dolgokra, de a mai bejegyzést nem ennek a témának szenteltem. Utálunk levegő után kapkodva patakot izzadni, de mikor a szereplőinket bírjuk rá ugyanerre, valahogy az esetek többségében nem jön át az, hogy milyen is sportolni. Szerintem a történetek 90%-ában tökéletes alkatú a főhős, legyen szó férfiról van nőről, kortól függetlenül. Ez a hibátlanság teljesen irreális, elég ha kinézünk az utcára, és máris megértjük, miért. Ha netán a karakter mégis rendelkezik némi felesleggel, rögtön a súlya lesz a központi kérdés. Nem kanyarodom el arra, hogy miért nincs idejük/kedvük/lehetőségük (khm...khm...kifogások) az embereknek a testmozgásra, inkább rá is térnék a lényegre. A blogok szereplőinek aktivitása 3 formában t

Ahányan vagyunk, annyi félék, szokták mondani, ám bennünk, bloggerekben van valami közös, mégpedig az írás iránti szeretetünk. Az egyik legkedvesebb hobbink ez, és bár néha hálátlan és idegőrlő „feladat”, imádjuk csinálni. Azt hiszem abban is hasonlítunk, hogy akadnak hullámvölgyek a munkásságunk során. Talán erre a jelenségre az őszi időszak a leghajlamosabb, mivel hozzászoktunk, hogy egész nyáron írhattunk, és ahogy ismét elkezdődött a suli, kevesebb időnk és kedvünk van hozzá. Abba bele se merek gondolni, milyen lesz később, hisz nemsokára egyetemre és munkába kell járnom, szóval minden tiszteletem azé, aki ilyen kötelezettségek mellett is tud időt szakítani az írásra. A mai bejegyzésben néhány inspiráló idézetet (az összes magyar alkotó tollából származik) és képet szeretnék megosztani veletek, ami talán előcsalja azt a fránya ihletet, és kedvet ad az íráshoz. „Mert ha az embernek valami mondanivalója van, vagy éppen sok mondanivalója, az csak annyit jelent, hogy épí

  Szerintetek meg lehet tanulni (olyan szinten, hogy bátran merj külföldiekkel kommunikálni) a sulis évek alatt a kötelező német/angolórákon idegen nyelven? Azt hiszem, erre a kérdésre nem lehet megfelelő választ adni, lévén, hogy ahány tanár, annyi módszer. Idén érettségizem, a választott nyelvem pedig a német. Hiába tanulom már 9 éve a dajcsot, úgy érzem, semmit sem tudok, és ahogy haladunk a május felé, egyre inkább erősödik a feltételezés. Harmadikos korom óta vannak németóráim. Talán heti hárommal kezdtük, nem tudom pontosan. Az első pár évben szinte csak szavakat tanultunk, de szerintem ez jó megalapozása volt a későbbieknek. Persze nem lehet egyből belevágni a nyelvtanba, mindent a legelején kell elkezdeni. Nem készültünk túl sokat, elvoltunk a csekély kis tudásunkkal, és nem voltak kétségeink, sem pedig igényeink . Hatodikban átkerültem egy másik suliba. Itt szembesülnöm kellett a lemaradásommal. Nem volt vészes, ezért az általános utolsó két és fél évében siker

 Harmadikos koromban azt tanították, hogy a jó cím rövid és lényegre törő. Ennek a kritériumnak ezúttal sehogy sem tudtam megfelelni, ezért bevezetésként kifejteném, mit is értettem a töredékes cím alatt. A mai bejegyzés azokról a bloggerekről fog szólni, akik nem kezelik megfelelően a kritikát, illetve nem adnak visszajelzést a kommentjeinkre. Rögtön a legelején leszögezném, hogy mindezzel senkit sem szándékozom megbántani, csupán az észrevételeimet szeretném megosztani veletek. Lehet, hogy semmi értelme sincsen, de az ilyen posztoknak a célja az lenne, hogy előre lendítsük a bloggerek társadalmát, és hívhassuk magunkat aktív közösségnek. Tudom, hogy sokan vagyunk, akik ezt szeretnénk elérni, de ahogy mondani szokták, egy fecske nem csinál nyarat. Szerintem négy vagy öt sem... Térjünk is a lényegre: A minap bejegyzéseket olvastam, amikor ráakadtam egy blogra, ahová még régebben írtam egy kommentet. Kíváncsi voltam, hogyan is fogalmaztam, ezért rákerestem az adott posztra, és