Miért kell a Mikulás?

 HOHOHO megjött a Télapó! Azaz, hogy már szerdán itt volt, de nekem csak most jutott időm megírni ezt a cikket, szóval nézzétek el nekem. Remélem mindenki csizmájába csempészett valami finomságot, de természetesen a virgács elmaradt, ugye? Megmondom őszintén, ez lesz az első, és minden valószínűséggel az utolsó karácsonyos cikkem is. Mások írnak helyettem száz ilyet, szóval én nem szeretnék, de van valami, ami nagyon foglalkoztat és kíváncsi vagyok, ti mit gondoltok a témáról. Mielőtt belekezdenék, ne essen félreértés, elmondanám, hogy imádom a karácsonyi cikkeket, ezért minden bloggernek, akik süti-, ajándék- és dekorációötlettel lát el minket, jár egy hatalmas köszönet!

A kérdésemet már a bejegyzés címében megfogalmaztam, de elismételném: Miért jó, hogy van Mikulás? Ez a mondat eléggé félreérthető, úgyhogy lássuk is, hogy értem. Miért jó az, hogy minden évben van kit várniuk a gyerekeknek? Miért nem lenne egyszerűbb, ha tudnák, hogy mindent a szüleiknek köszönhetnek? Akkor talán nem lennének önző kisemberek, akik tizenkét éves koruk ellenére a legújabb Iphone-t kérik karácsonyra. Ez hülyeség! Aki el van kényeztetve, az akkor is a telefont fogja választani, ha tudja, hogy a szülei veszik meg neki, és nem a Jézuska teszi a fa alá. Hiába lenne vele tisztában, hogy a családi kassza ürül, nem érdekelné.

Gondoljunk csak vissza a saját gyerekkorunkra. Szerintem nem túlzás azt állítanom, hogy ti is tűkön ülve vártátok annak idején a Télapót. Mennyiben lett volna másabb, ha nincs a körítés, csak a kezetekbe nyomnak egy csomagot? Erre nem lehet választ adni. Ebben nevelkedtünk, ezért el sem tudjuk képzelni, milyen lett volna, ha. Annyi bizonyos, hogy az ünnepek nem lennének ennyire meghittek. Decemberben nem lennének tele a boltok a már jól ismert, oly kedves kis dagi, szakállas bácsi figurájával, és a rénszarvas sem lenne szimbólum. A kicsiknek kell valaki, akiben hihetnek, aki miatt érdemes jónak lenni. Mi is mennyire vártuk ŐT! Akkoriban már éreztünk hálát a szüleink iránt, ám decemberben a Mikulásért jobban oda voltunk, mint értük. Szorgalmasan írtuk neki a leveleinket, mit sem tudva a világ dolgairól.

Van az a pont, mikor megtudjuk az igazat. Mindenki máshogy fogadja a hírt. Én szép lassan magamtól jöttem rá, szóval nem tudok semmiféle izgalmas történettel előállni. Nem törtem-zúztam, de még csak nem is csalódtam. A kisöcsém miatt még tartjuk a szokást, és most, hogy én is részt veszek az ő karácsonyának tervezésében, kezdem megérteni, milyenek az ünnepek felnőtt szemmel. A szülő örül, hogy a gyermekét boldognak látja, és ennél nagyobb köszönetre nincs is szüksége. Tudja, hogy mikor elhangzik az a bizonyos „Köszönöm Mikulás!” az közvetetten neki szól.

Én azt mondom, kell ez az apró hazugság. Szükség van rá, hiszen ettől van az embernek ünnepi hangulata. Jó érzéssel tölt el, ha ajándékozhatok másoknak, még akkor is, ha fiatal kora miatt nem tudja, hogy tőlem kapja azt az apróságot. Tudom, hogy nem az érték számít, és nem is attól leszel fontos valaki számára, ha ajándékokkal halmozod el (vagy ha igen, fordíts hátat és fuss) , de mégis jó ezt tenni. Mi mind Mikulások vagyunk, még akkor is, ha csak egy csokival lepjük meg a szeretteinket.

Egy szó mint száz, kezdődhet a karácsonyi bevásárlás. Ez egyértelműen mindenki kedvenc időtöltése az év végén, hiszen pihentető és megnyugtató a sok futkározás, főleg akkor, amikor nem találsz megfelelő ajándékot... Közben azért magatokról sem feledkezzetek meg! Egy forró fürdő vagy egy finom süti remekül ki tud kapcsolni a rohangálás után. Ja, és ez az írókhoz szól: Írjatok! Csak semmi lustálkodás. Úgysem bánjátok meg. ;)

Puszi: V. B.