Oscar Wilde, az igazi művész

 Az ír származású Oscar Wilde mai napig megosztó személyiség a világirodalomban. Van, aki Dorian Gray nevével köti össze személyét, de van, aki kétes szerelmi életéről hallott leginkább. Ha valakire, hát rá lehet azt mondani, hogy vagy imádni, vagy gyűlölni lehet. Az arany középút egyszerűen lehetetlen.

Bevallom, egy regényét sem olvastam még, de nagyon, nagyon szeretném már kezemben tartani a Dorian Gray képmását, csakhogy a kötelezők olvasása kimeríti a maradék kis szabadidőmet is, ezért ez még várat magára. Azonban eljutott hozzám valami, azazhogy két valami, ami szóra érdemes.

A divat rabszolgái

Hiába hangzatos a cím, ez bizony nem egy regény. Esszéket és szemelvényeket tartalmaz, nem csak a divatról, sőt nem is főként a divatról. Központi kérdése a művészet. Bár néhol unalmas fejtegetésekbe torkollik a mű, szerintem minden írónövendéknek érdemes lenne beleolvasnia, hiszen Oscar zseniális alkotó volt. A fordítás ellen vannak kifogásaim, de a hangvétel annyira arisztokratikus, emelkedett, és egy az egyben gyönyörű, hogy az ember elcsodálkozik olvasás közben, mintha mindeddig nem is tudta volna, hogy a nyelv lehet ennyire csodálatos is. A mondatok szemet gyönyörködtetőek, ezt kár lenne tagadni. A tartalmát nem részletezném, mivel nem ez az a könyv, amivel ma foglalkozni szeretnék.

Gondolatok

A cím mindent elárul, bárhol felütheted a könyvet, mivel egymástól teljesen független, pár soros téziseket találsz benne. Van szó erkölcsökről, magáról az emberről, az életről, a társadalomról, a szerelemről és nem utolsósorban a művészetről. Az utóbbi témával kapcsolatban szeretnék nektek bemásolni pár idézetet belőle, hátha valakire motiváló hatással lesz, mint ahogyan rám is.

„Vannak jól és rosszul megírt versek, de a művészet esetében nem érvényesek a mindennapi életre jellemző kategóriák. Itt más a „rossz” és más a „jó”.”

„A művész sosem fejez ki többet önmagánál. Önálló életet él, független mindenkitől, a saját törvényei szerint fejlődik.”

„A dolgok csak azért léteznek, mert látjuk, érzékeljük őket. Ám azt, hogy hogyan látjuk, milyennek érzékeljük őket, a művész határozza meg.”

„Az irodalom mindig előbb jár, mint az élet. Az irodalom nem lemásolja az életet, hanem átalakítja a saját céljaira.”

„Az élet a művészet tanítómestere. De egyszer minden tanítvány túltesz mesterén.”

„A művész? Gyönyörű dolgok megteremtője.”

„Minden művész halhatatlan.”

„A bűn és az erény az író számára olyan, mint a véső és a kalapács a szobrásznak.”

„A költő nem azért dalol, mert dalolnia kell. Legalább a nagy költő nem. A nagy költő azért költ, mert költeni akar.”

Azt hiszem, nem szükséges bármit is hozzáfűznöm. Ezeknek az idézeteknek pont az a lényege, hogy mindenki saját értelmezése szerint élje meg őket. Esetleg próbáljátok az írásra asszociálni, hátha úgy több értelmét látjátok. Nekem nagyon tetszik a kezdeményezés, amely a Gondolatok című könyvet eredményezte. Nem egy olyan olvasmány, amivel hamar végzel, még ha nehezen is teszed le. Egy-egy gondolat után meg kell állnod, belerévedned a távolba, és utánagondolni a dolognak. Habár nem értek egyet Oscar minden szavával, az író maga lenyűgöz, és zseniálisnak tartom. Egy valódi művésznek, a szavak művészének.

Számotokra mit jelent a művészet?

Puszi: Victoria Bloom