Kedves John!

 A cím ne tévesszen meg, nem a Nicolas Sparks regényről lesz szó a cikkben.

Mielőtt kilépnél, görgess kicsit lejjebb. Tudom, hogy a blogos csoportokban lévők többsége nem érdeklődik a foci iránt, de a mai bejegyzésben szeretnék közelebb hozni hozzátok egy nagyon tehetséges focistát.

Szomorú idők járnak a Chelsea Football Club tájéka felé. John Terry, a 36 éves középpályás a múlt hétvégén utolsó meccsét játszotta szeretett csapata színeiben. Az angol futballista 1998 óta gazdagította a Kékek keretét, számos eredményt elérve velük. Sorolhatnám a megszerzett kupákat, a hatalmas góljait, de nem teszem. Ez helyett azt a John Terry-t akarom megismertetni veletek, aki a Wikipédiás adatok mögött rejtőzik.

A május 26-ai Sunderland mérkőzés volt az utolsó John Terry számára. Bekerült a kezdőcsapatba, ám saját kérésére a 26. percben lecserélték. Ez nem csupán véletlen. Terry mezszáma a 26-os, amit ő tett legendássá a Chelsea számára. Társai sorfalat álltak neki, s így búcsúztatták mélyen tisztelt kapitányukat.

John büszke apukája két tündéri ikergyereknek. Felesége Toni Terry, akivel nem mindig volt rózsás a kapcsolatuk, de ma már harmonikus házasságban élnek együtt. A képeket látva mind a gyermekei, mind pedig a felesége büszkék John-ra.

Azon kívül, hogy remek apa, jó humorérzékkel is áldották meg. A napokban például volt csapattársa, Ashley Cole Instagrammra feltöltött képére reagált vicces módon.

"Lefogadom lötyögött a karszalag a vézna testeden."

Mindemellett korához képest igenis rugalmas, amit az is bizonyít, hogy akár tétmeccs közben is képes átváltani Pókemberbe.

Azt is elmondhatjuk róla, hogy arany szíve van. Beteg gyerekeket támogat, amit nagyon köszönünk neki. A tavalyi év során kifizette sajnálatos módon leukémiában elhunyt Tommi Miller temetését.

Nem olyan régen pedig Diego Costa és David Luiz közreműködésével szabályosan megszöktették az edzőjüket egy sajtótájékoztatóról. (Ha nem tölti be a videót, itt a link: https://youtu.be/Tl1jPmkP28M)

Másik dolog, hogy igazából nem is öregszik semmit. Bizony sok sok évvel ezelőtt szinte teljesen úgy nézett ki, mint ma. Nem tudom mi lehet a titka, de elkövetkező éveimre figyelemmel szívesen megkérdezném tőle.

Persze elgondolkozhatunk azon is, hogy David Luizzal ikrek-e (persze csak mozgásban), vagy csupán jó tanára volt a bongyinak.

Megemlíteném Frank Lampard-ot, aki szintén sokáig játszott a Chelsea-ben. Az ő barátságuk az egyik legmeghatóbb amit a pályán valaha is láthattunk.

John nemrégiben egy levélben búcsúzott el a klubtól. Bizonyára nehéz szavakba önteni, hogy mennyit jelent neki ez a 22 év, de igazán szép sorokat olvashatunk tőle:

„Ahogy egyre többet nyertünk, úgy nőtt bennem a vágy, hogy még keményebben dolgozzak és többet követlejek meg magamtól, illetve a csapattól. Ennek a megszállottságnak köszönhetően váltam a Chelsea legsikeresebb csapatkapitányává, és rendkívül büszke vagyok rá, hogy olyan nevekkel emlegetnek együtt mint Ron Harris, Frank Lampard vagy John Hollins.” (John Terry)

Sír a szívem, amiért egy ilyen remek játékostól, és csodás embertől kellett megválnia a klubnak. Chelsea szurkolóként köszönök mindent a nagy John Terry-nek, és sok boldogságot kívánok neki. Remélem láthatjuk még, talán egyszer a kispadon edzőként, Frank Lamprad társaságában.

Puszi: Victoria Bloom