Egy év közöttetek
Sziasztok!
Hát
eljött az ideje ennek a cikknek is. Nem tervezek hosszú bejegyzést,
és nem azért, mert nem tudnék mit beleírni. Aki ismer, az tudja,
hogy az engem érdeklő témákról oldalakat tudnék zengeni,
ahogyan az elmúlt egy évről is, de vegyük rövidre a dolgot.
Nos,
igen. Február 14-én, azaz Valentin-napkor lett egy éves a Todos
Los Días. Számomra kissé hosszú volt ez az év, sok minden
történt velem. Jó és rossz egyaránt, de ez a bejegyzés (ahogy
az összes többi) nem a magánéletemről szól, hanem a blogger
közösségről. Őszintén szólva, nem ismerek sok bloggert olyan
értelemben, hogy rendszeresen létesítsünk valamiféle
kapcsolatot. Vannak, akik rendszeresen kommentelnek, vagy dobnak néha
egy-egy üzenetet, és imádom őket. Nem mondom, hogy bárkivel is
életre szóló barátságot kötöttem ez idő alatt, de érdekes
személyiségeket ismertem meg, és ez nem csak közvetlen
lehetséges. Aki hasonlóan elvont, írásbolond mint én, tudja,
hogy egy emberről az írásai alapján is lehet képet alkotni. A
fogalmazás, a hangnem sok mindent elárul.
Vannak
igazán aranyos bloggerek, akik nagyon hálásak, amiért írtál
nekik pár mondatot. Aztán vannak olyanok is, akik egyáltalán nem
válaszolnak a hozzászólásaidra, pedig néha ők maguk kérnek
kritikát. Na ők azok, akikkel abszolút nem tudok azonosulni. Nagy
részt tesznek ki az olyan (főleg tizenöt év alatti korosztály)
akik megsértődnek az észrevételeiden. Velük sajnos nem lehet
normálisan kommunikálni, de remélem, kinövik az Adys gőgöt, és
belátják, hogy a tapasztaltabbnak mégiscsak igaza volt. A többség
csak a blogját hirdeti a csoportokban sajnos, és mások írásait
egyáltalán nem olvassa. Ez a legszomorúbb szerintem. Elvárják
azt, hogy több százan kattintsanak egy-egy cikkükre, vagy az új
részre, cserébe pedig nem vesznek részt a közösségi életben.
Olyan ez, mintha otthon már századszor kérnének meg, hogy
takarítsd ki a szobádat, de ennek ellenére mégsem teszed, aztán
elvárod, hogy a szülők elengedjenek a szombati buliba, és még
pénzt is adjanak. Csúnya, nemde?
Ha
olvasás közben felmerült benned a gondolat, hogy olyan, mintha
búcsúzkodnék, jól gondolod. Sajnos újabban alig van időm a
blogolásra, és ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy egy kb.
semmiről nem szóló cikket tettem közzé ezúttal is. Két szó:
végzős év. Aki már túl van rajta, tudja, hogy milyen, aki pedig
még az alsóbb évfolyamokat tapossa, hamarosan meg fogja tudni. A
helyzet az, hogy a rengeteg tanulás miatt nincs energiám az írásra,
és nem érzem azt blogolás közben, amit régebben. Élveztem írni
az engem foglalkoztató témákról, és nagyon de nagyon örültem,
ha visszajelzés formájában tudtomra adtátok, hogy nem csak engem
foglalkoztat az adott kérdés. Persze most is nagyon örülök, ha
lájkoltok, vagy írtok, de ez már nem biztat arra, hogy tovább
csináljam.
Igen,
tudom, hogy vannak olyanok, akik egyetem vagy munka mellett is
csinálják. Jogos az érv, de nekem nem megy. Rá kellett erre
döbbennem. Az utóbbi időben inkább érzem kötelességnek a
bejegyzések gyártását, mint pihenésnek, pedig a blogolásnak
pont ez lenne a lényege, nem? Kiadhatjuk magunkból a
gondolatainkat, csakhogy az én gondolataim manapság a készülő
regényem, és az érettségi körül forognak. Ezekre szeretnék
koncentrálni, hogy minél jobb eredményt érhessek el.
Mindennek
ellenére ez még nem az utolsó cikkem. Nem szabadultok még meg
tőlem. Nem tudom, mikorra várható a búcsú, de a tavasz végét
már semmiképpen sem töltöm közöttetek.
Aki
valami jó kis „egy éves a blog nyereményjáték”-ra számított,
attól elnézést kérek. Aki pedig végigolvasta ezt a túlontúl
személyes és tartalmatlan bejegyzést, annak köszönöm.
Puszi:
V. B.
Szia! Nagyon örülök ennek a bejegyzésnek! Én épp most fontolgatom, hogy elkezdjek egy blogot és jó volt egy amolyan elsőéves összegző cikket olvasni. :) én voltam végzős, sajnos tudom, hogy milyen az az év. Úgyhogy kitartást hozzá és sok sikert a regényedhez!
VálaszTörlésSzia! Örülök, hogy hasznosnak találtad a bejegyzést. A blogolásra pedig csak bátorítani tudlak! Ha szereted csinálni, nagyon jó hobbi tud lenni, és sokat tanulhat az ember. Vágj bele bátran! :)
TörlésÉs köszönöm szépen. Igyekszem. :)
Puszi: V. B.
Szia!
VálaszTörlésSok sikert a végzős évedhez! :)
Szerintem egy kis szünet sosem árt, én is átestem pár válságon az elmúlt évtizedben. Általánosban és gimiben nagyon egyszerű volt fenntartani 1-2 G-Portálos oldalt meg egy blogot (hogy hogyan csináltam, nem tudom), a későbbiekben aztán a valós élet mindig közbeszólt. De ha tartottam is szünetet, egy idő után mindig éreztem azt a bizsergető érzést, hogy jó lenne megint valamit írni. Úgyhogy bízom benne, hogy egy kis pihenő után sikerül majd újra élvezned az írást és a blogolást! :)
Szia! Jó ezt látni. Örülök, hogy te ki tudtál tartani a blogolás mellett. Meglátjuk, nekem mennyire fog sikerülni. Köszönöm a lelkesítést. :)
TörlésPuszi: V. B.
Jajj, drága♡
VálaszTörlésAmikor megláttam a cikk címét, meglepődtem, és kicsit meg is orroltam magamra, amiért csak néhány hónapja találtam rá a blogodra. Mindenesetre elmondhatom, hogy ez alatt a rövid idő alatt is rengeteg szép emléket adtál nekem. Imádtam, és a mai napog imádom minden egyes posztodat; azt, hogy őszinte vagy, kedves, és érdekes témákról írsz, nem olyanokról, amit már százan elsütöttek előtted. Bár - sajnos - nem tudtam annyit kommentelni neked, mint Te nekem, azért remélem, ezekből is érződött, mennyire szeretem a blogodat. Az írásaid mindig feldobták a napjaimat:) és ezt nem csak úgy írom, mert jól hangzik, hanem mert tényleg így volt. Az is tetszett, hogy rengeteg hasznos tanácsot adsz a kezdőknek, viszont az szomorú, hogy vannak, akik nem hallgatnak rád:( Bár, vessenek magukra, amiért elszalasztják a tanácsaidat!
Persze, teljesen megértem az érveidet - nálunk már a tizedik is felér egy halállal, el tudom képzelni, milyen lehet a végzős év. Természetes, hogy inkább magaddal, a tanulmányaiddal, a jövőddel szeretnél foglalkozni. A blogolás megvár. Én legalábbis tutira itt leszek, bármikor is térsz vissza. Mert ugye visszatérsz? Nem tuti, hogy sokáig bírnám a kedvenc kommentelőm nélkül, akivel megosztottam a Mrs. Orlando Bloom címemet ;DD (Igeeen, annál a bejegyzésnél emelkedett a blogod a kedvenceim közé xd <3)
Még szeretnék sok sikert kívánni az érettségihez, és a felvételihez!
Csókáradat, imádás;
Maja<3
Úristen, Majám, hogy te mennyire fel tudsz dobni mindig! Nem tudom eléggé megköszönni azt a sok-sok hozzászólást amit kaptam tőled! Mindig megmosolyogtatsz. Nagyon aranyos vagy. 😊 A visszatérésre még nem tudok mit mondani sajnos, ez még a jövő kérdése. Azt tudom, hogy te hiányozni fogsz, ezek a terjedelmes kommentek maradandó emlékek, az tuti. A novelláidat pedig továbbra is olvasbi fogom, szóval nem ám ellustulsz! :D
TörlésKöszönöm neked a kedves szavakat.
Nagy ölelés és puszi: V. B.
Visszavárunk❤
VálaszTörlésKöszönöm! 😊❤
Törlés