Musica Latina Top 10 (2017 nyár)

Hatalmas bánatunkra bekövetkezett az, amiről a diákok évről évre hallani sem akarnak. Szeptember elseje van, ami talán a világ leggyűlöltebb napjának számít. Ha az iskola csengője utal is az őszre, az időjárás aligha. Tűz a nap, a rövid ruhák ideje még korántsem járt le, ezért kár lenne ilyen hamar lemondani a nyárról. Remélem mindenki kiélvezte a jó időt! A spanyolok bizony aligha tétlenkedtek.. Ebben a rövidke 3 hónapban is számtalan szuper felvétel készült, hadd mutassam meg nektek a kedvenceimet.


Major Lazer neve bizonyára sokatok számára ismerősen cseng, ahogyan Sean Paul-é is, de J Balvin-ról is hallhattatok már. A srác kétségkívül az egyik legjobb, ha reggaetonról van szó. Sok jó száma van, de idén nyáron ezzel a dallal (is) kedveskedett nekünk.


Ezen a listán nem ez az egyetlen őrült (loca) dal, ahogy majd látni fogjátok. Kedvenc duóm egy tagadhatatlanul gyönyörű hölggyel állt össze a szám kedvéért. A középpontba természetesen a heves érzelmek kerülnek, mint a spanyol zenék többségében.



A mexikói fiúbanda egyik tagja, Jos imponálni szeretne egy lánynak, amihez a tehetségüket hívják segítségül. A videó szerintem nagyon aranyosra sikeredett, a refrén pedig mindenképpen újrahallgatós.



Az egész videó az Instagram köré épül, ami szerintem szuper elképzelés. Néhol nagyon viccesre sikeredett. A refrén fülbemászó, és tipikusan az a dal, amit nem lehet nem énekelni ha megvan a szöveg.



Fiatalság, nyár, pörgés (Cola reklám...) és máris kész egy szuper, színes klip. Danny követi az érzéseit, és milyen pofátlanul teszi! A táncosok megadják a hangulatot, a happy end pedig a fantáziánkra van bízva.



Az egész videó az alvilág köré épül, komoly képsoroknak lehetünk tanúi, de mégis van benne valami laza és vad. A vége hihetetlen nagyot üt, de ha belegondolunk, sok ilyen történhetett már a történelem során. Egyszerűen nem lehet nem imádni ezt a dalt!



Most már biztos tudjátok, ki J Balvin. *elégedetten vigyorog*
Willy William-et az Ego-ból ismerhetitek. Kevés francia szó is szerepel a dalban, és hatalmas slágerré nőtte ki magát. A rádiókban és a zenecsatornákon is játsszák, ami magyar viszonylatban nagy szó. Le a kalappal J.



XRIZ-ban egyszerűen nem tudok csalódni! Ahányszor csak azt hiszem, hallottam már a legjobb dalát, mindig rácáfol. A szövege könnyen tanulható, dallamos. A két fiatal között teljesen hihető a románc, a rengeteg szín pedig nyáriassá teszi az egészet.



Tony, Juan és Rubén sokkal kevesebb figyelmet kapnak, mint amennyit megérdemelnének. Az alapvető stílusuk kétségkívül más, mint amit a Mi Rumbera-ban hallhatunk tőlük, de nagyon remélem, hogy sok ilyen dalt hallhatunk még tőlük. Az én tetszésemet pillanatok alatt elnyerte, és azóta sem tudom megunni.



Letagadni sem tudnám, hogy mennyire izgatott voltam, mikor tudomást szereztem a dal érkezéséről. Volt szerencsém megjelenés előtt hallani a refrént, és szó szerint beleszerettem. Mikor megjelent, kicsit furcsa volt az összhatás, de elég volt kétszer meghallgatnom ahhoz, hogy megváltozzon a véleményem. A kedvencem lett, és ez aligha fog megváltozni a közeljövőben. Hatalmas pacsi a közreműködőknek! Számomra ez volt a nyár slágere.



Van, amit hiányoltok a listáról? Nektek melyik felvétel tetszett legjobban?

Puszi: Victoria Bloom

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Búcsúlevél, avagy üzenet a bloggereknek

Kép
Kedves Bloggertársaim! Eljött a búcsú ideje, ez a bejegyzés az utolsó, amit közzéteszek. Az utóbbi időben sajnos egyre értelmetlenebbnek találtam azt, hogy körbenézzek a csoportokban. Nem ez az oka annak, hogy felhagyok a blogolással, de úgy érzem, muszáj megosztanom veletek a problémámat, hogy nyugodt lélekkel köszönhessek el. Lehet, hogy kissé provokatívnak találjátok majd a lent írtakat, de ahogy Shakespeare Hamletje is mondta: „Kinek nem inge, ne vegye magára”. Akinek pedig inge, az igenis vegye magára, és gondolkozzon el rajta. Tudjátok, van a bloggervilágnak egy nagyon nagy problémája, és itt nem arra gondolok, hogy kevesen tartoznak a közösséghez, és szinte senki sem olvassa a másik blogját. Amiről én beszélek, az az eredetiség hiánya. Nem akarok belemenni abba, hogy milyen történetek keringenek a neten. Mindenki volt egyszer kezdő. Pont. Attól, hogy valaki nem tud kitalálni A Gyűrűk Urához vagy Harry Potterhez hasonló sztorit, nem kell arra biztatni, hogy hagyja abba a
Tovább

Hogyan oltsd le a saját írásodat?

Kép
Szép vasárnapot mindenkinek! Tudjátok, mi az a Roast Yourself Challange? Nem? Nos, az egy olyan kihívás, aminek teljesítéséhez szét kell oltanod saját magad, hogy 2K18 nyelven fejezzem ki magamat. Azt hiszem, 2016-ban terjedt el ez a rappelős kihívás a Youtube-on, és nekem egy szép napon (azaz ma) eszembe jutott, hogy miért ne forradalmasíthatnánk kicsit? Se tehetségem, se affinitásom a rappeléshez, ezért előkerestem nektek a legelső történetemet 2011-ből (11 éves voltam) és most elmesélem, milyen nagy írói álmokat dédelgettem annak idején. A történet címe a következő: Sissy Williams kalandjai – A végzet bárdja. A többes számra magyarázatot adva, egy sorozatot terveztem írni drága Sissy-m főszerepésével. Na, ki jött rá egyből, hogy Indul a risza rajongó voltam? (Bár az Cece, de a kiejtés ugyanaz) Egy A5-ös füzetbe kezdtem el a sztorit, aminek a címlapját gyönyörűen kidekoráltam. Mivel nem akarok rémálmokat okozni nektek, inkább nem mutatom meg. Ráragasztottam egy lila szí
Tovább

A kliséken túl

Kép
 Szeretnék feltenni neked egy egyszerű kérdést: mennyire hiszel a klisékben? Kifejtem. Az irodalom térnyerése során egyre több alapötlet, fordulat, tipikus karakter terjedt el az epikában, mint például a varázserejű tárgy, a gonosz boszorkány, vagy a jó győzelme. A 21. században a költözéssel kezdődő gimis sztorikat, a lúzer-iskola menője szerelmi szálakat, a gonosz, szőke lányokat nevezzük – többek között - klisésnek. A kérdés tehát az, hogy te mennyire hiszel ezekben, vagyis abban, hogy amelyik történetben van valamilyen közhely, az már csakis rossz lehet. Sokan csak azért nem kezdenek bele egy könyv, illetve esetünkben blog olvasásába, mert megszokott alapra épül. A többség nem ad esélyt az ilyen sztoriknak, és ez alól én sem húzom ki magamat. Sokszor megesik velem, hogy simán elgörgetek, mikor egy olyan fülszöveget pillantok meg, amit mintha már százszor olvastam volna. Ennek ugyan az is az oka, hogy a legtöbb klisé a romantikus történeteknél fordul elő, és alapból nem kedvel
Tovább