Todos Los Días

 Az írókat egyszerűen bármi képes megihletni. Egy regény, egy film, egy zene, egy kép, de lehet az a reggeli kávé vagy egy foszlányokban elcsípett beszélgetés. Ez egy olyan dolog, amit csak mi értünk meg. A hurrikánként érkező roham nem mindig a legalkalmasabb pillanatban tör ránk. Ahogy eszünkbe ötlik valami, kénytelenek vagyunk leírni, különben az ötlet elveszik a jelentéktelen zagyvaságok lomtárában, és onnan már nem lehet előhívni. Az olvasó méltán megjegyezhetné: „Milyen könnyű neked, csak eszedbe jut valami, és máris kész egy egész regény a fejedben!” Hm...drága olvasó, bárcsak így lenne. Van, amikor a múzsa nagyon nem akar adni az életet adó csókjából. Olyan, mintha a szerelmed idegenedett volna el tőled minden előjel nélkül, egyik napról a másikra. Ilyenkor nem igazán van mit tenni. Ülünk, és várunk, vagy elindulunk a múzsa keresésére, persze, csak képletesen. Hajszoljuk az „ihletet”. Engem az idézetek tudnak leginkább inspirálni. Mostanában én is egyre többször j...

 El sem hiszem, hogy végre szalagos lehetek! (lassan itt a farsang, akkor pedig szalagost ehetek haha) A végzősök, illetve a vén diákok átérzik, hogy miért örülök annyira, hogy a hátam mögött tudhatom a szalagavatót. Elképesztő, hogy mekkora felhajtást tudnak rendezni emiatt a gimnáziumok, bár őszintén szólva szerencsére nem hárult rám sok feladat. Ősz vége óta minden pénteken keringőzni tanultunk, így az én idegeimet, és a szüleim pénztárcáját rendesen leterhelte az esemény. Ruha a táncra, ruha a bulira, cipő a táncra, vacsora, virágkosár stb. Egyszóval nem olcsó mulatság. Minden elismerésem a végzősöket támogató szülőké, de tényleg. Szinte szórni kell a pénzt idén, és még közel sincs vége az évnek... Amiről ma be szeretnék számolni nektek, az a keringő. Nem, nem tanítom meg az alaplépéseket, csupán felteszem azt a kérdést, hogy miért akar annyi lány keringőzni a szalagavatóján? Vitathatatlan, hogy gyönyörűek az esküvői ruhák, amiket ilyenkor magunkra öltünk, de ugyanoly...

Sziasztok! A héten elgondolkodtam azon, hogy mik azok a „must have” cuccok, azaz azok a dolgok, amikre minden lánynak szüksége van. Persze erről is (mint általában minden másról) eltérő véleményem van, mint a többségnek. Kicsit utánanéztem, rákerestem, hogy a „szakértők” szerint mik ezek, és szeretném megosztani veletek, mit gondolok erről. Először is: ne számítsatok beauty bejegyzésre, mert egyáltalán nem az lesz. Szóval aki azt szeretné tudni, hogy melyik az a táska/ruha/cipő, amit minden lánynak be kell szereznie, attól elnézést kérek, mert nem fogok választ adni rá. Csajok, ugye igaz, hogy ahányan csak vagyunk, annyiféle az ízlésünk? Ez alapján kérdem én, miért kéne, hogy a divatújságok megmondják nekünk, mi az ami KELL a szekrényünkbe és a neszesszerünkbe? Ha mindenki ugyanazt vásárolná teljesen kiveszne belőlünk az egyediség, nem is beszélve arról, hogy a cégek többsége csődbe menne. Ja, és ki az, aki a Gucci-t vagy a Prada-t megengedheti magának? Hát, szerintem Magy...

Sziasztok! A mai bejegyzés elsősorban azokhoz szól, akik történetet/történeteket írnak. Kezdjük egy kérdéssel: Kedves Fiúk és Lányok! Mi az, ami írás közben elszomorít, csalódottá, netán mérgessé tesz? Gondolom tudnátok példákat felsorakoztatni, hisz számtalan dolog van, ami negatív érzéseket válthat ki belőlünk alkotás közben. Nézzünk meg pár példát! Amikor megzavarnak Ó, a legnagyobb klasszikus. Ismerős az, amikor a fejedben megszületett már az egész mondat, de mielőtt végigírhatnád vagy legépelnéd, hozzád szól valaki? Mi ilyenkor éppen dolgozunk! Miért kell közben megszólítani minket?! Ellentmondások Szombat, hajnali kettő. Teljesítettem a napi limitet, és végre nyugodt lelkiismerettel mehetek aludni. Egész jól sikerült ez a fejezet, de holnap este még átnézem. Másnap előveszem, olvasom, javítom, nevetek az akaratlan nyelvújítási mozgalmamon, amibe két bealvás között kezdtem, és kiszúrok valamit. Gizi ellökte Jenőt a felé száguldó drogszállító kamion elől, de mintha...

Gondolkoztatok már azon, hogy vajon lehet-e tanulni a blogokból? Mármint a történetesekből. Azt hiszem, az aktív tagok közül legtöbben történetekkel foglalkozunk, és sokan vagyunk, akik mások sztorijait is szívesen olvassuk. Itt és most beismerem, hogy én csak keveset követek nyomon. Tarthat bárki maradinak, de elsősorban a papíralapú olvasás híve vagyok, ami hátráltat kissé, ám a legfőbb hibám az, hogy nagyon válogatós vagyok, nem csak a cipők, hanem a blogok terén is. Kevés olyan olvasmány van, ami megfog, és tényleg igényes. A mai cikk azonban nem az olvasási szokásaimról fog szólni, szóval vágjunk is bele. Mit taníthat egy regény? Véleményem szerint elég sok mindent. A helyes központozást, a párbeszédek írását egy könyv felütésével sajátíthatjuk el legegyszerűbben. Igaz, hogy fél perc, amíg megnyitod a böngészőt, és bepötyögöd, hogy „párbeszédek írása” , de minek, ha ott a polcon a kedvenc klasszikusod? Ezen kívül fejleszti a szókincset, a képzelőerőt, a helyesírást és ha m...

Éééés megint itt vagyok, hogy népszerűsíteni próbáljam ezt a szuper zenei műfajt. Mivel nemsokára kénytelenek leszünk búcsút mondani a 2017-es évnek, úgy gondoltam, aktuális lehet a téma. Nem tudom, ki hogy van vele, de számomra nincs szilveszter zene nélkül (és nincs zene spanyol szavak nélkül, hehe). A továbbiakban tíz olyan dalt fogok bemutatni nektek, amibe érdemes belehallgatni, de csakis úgy éri meg, ha maximumra tekeritek a hangerőt, és átadjátok magatokat a ritmusnak. Vigyázat, a hirtelen fellépő tánc iránti hajlamért nem vállalok felelősséget! 10.XRIZ, Dasoul y Danny Romero – Quien se va primero Ez a három pasi aztán tudja, hogyan kell fülbemászó dallamot kalibrálni! A dalszöveges videó szerintem nagyon kreatív, és....Danny Romero ember! La película sensual mama... 9.Maluma – Carnaval Kevés olyan reggaeton lista létezik, amin nem szerepel Maluma neve. Az ő zenéi közül mindenki talál magának tetszőt, én pont a Carnaval miatt figyeltem fel a nevére. A szöveg...

Sziasztok! Remélem ti is annyira be vagytok már zsongva a karácsonytól, mint én. Hamarosan fel lehet díszíteni a fenyőfákat, és megkezdődik a nagy sütés főzés. Imádom az évnek ezen időszakát, azonban a tavalyi karácsonyom kicsit érdekesen alakult... Azaz, karácsonynak sem nagyon nevezném az egy évvel ezelőttit. És hogy miért? Az ünnepi menüm sonkás szendvics volt, a fenyőállítás alatt az ágyban feküdtem, és még hajat sem tudtam egyedül mosni. Tegnap (december 21.) volt pontosan egy éve, hogy megműtöttek, epekővel.   Vagyis 16 évesen. Oké, nem nagy szám egy epekő... Kivették az epehólyagomat, de l ehet nélküle élni, hiszen rengeteg sorstársam van, és köszönjük, élünk még. A gond csak az, hogy mindez 16 éves korom óta kíséri végig az életemet. A biológiát tanult ember tudja, hogy a Cholelithiasis többnyire idősebb korban alakul ki, a túlzott zsírfogyasztás miatt. Ez velem nem így történt. Szeretném, ha minél több fiatalhoz eljutna a történetem, és tanulnának az én hibámb...