A regényekből, vagy a blogokból tanulhatunk többet?
Gondolkoztatok
már azon, hogy vajon lehet-e tanulni a blogokból? Mármint a
történetesekből. Azt hiszem, az aktív tagok közül legtöbben
történetekkel foglalkozunk, és sokan vagyunk, akik mások
sztorijait is szívesen olvassuk. Itt és most beismerem, hogy én
csak keveset követek nyomon. Tarthat bárki maradinak, de elsősorban
a papíralapú olvasás híve vagyok, ami hátráltat kissé, ám a
legfőbb hibám az, hogy nagyon válogatós vagyok, nem csak a cipők,
hanem a blogok terén is. Kevés olyan olvasmány van, ami megfog, és
tényleg igényes. A mai cikk azonban nem az olvasási szokásaimról
fog szólni, szóval vágjunk is bele.
Mit
taníthat egy regény?
Véleményem szerint elég sok
mindent. A helyes központozást, a párbeszédek írását egy könyv
felütésével sajátíthatjuk el legegyszerűbben. Igaz, hogy fél
perc, amíg megnyitod a böngészőt, és bepötyögöd, hogy
„párbeszédek írása” , de minek, ha ott a polcon a kedvenc
klasszikusod? Ezen kívül fejleszti a szókincset, a képzelőerőt,
a helyesírást és ha már fizettél érte, miért ne olvasnád ki.
Túl drága volt ahhoz, hogy magában porosodjon, míg egy blogot nem
biztos, hogy folytatsz a tizedik mondat után.
Eddig semmi újat nem mondtam,
de most kérdezek is valamit: Álltál már neki úgy regénynek,
hogy direkt megfigyelted a stílust? Személy szerint nem arra
figyelek rá, ha jó, hanem arra, ha rossz. Lehet, hogy ez valami
hibás génemnek köszönhető, de ha jó a könyv, nem tudok
tudatosan a stilisztikai dolgokra figyelni. Olyankor a történet
felkap, és magával repít. Persze felfigyelek, ha valami írói
öntudatomat megmozgató hasonlatot pillantok meg, de nem azt jegyzem
meg, hogy a második fejezet hetedik bekezdését én másként írtam
volna.
Mit
taníthat egy blog?
Most tegyünk félre mindenféle
ébredező önbizalmat, és mondjuk együtt: bőven van még mit
tanulnom az írás terén. Nincs ellenkezés, ezzel mindenki (igen,
még Stephan King is) így van. Azért jó amatőr írást olvasni,
mert szembeötlőbbek a hibák, és lehet, hogy egy-egy elrontott
mondatban magunkra ismerünk, és rájövünk, milyen hülyén
hangzik az a pár sor, amit tegnapelőtt hajnali egykor gépeltünk
le éppen. Az amatőrt persze nem kell szó szerint érteni. Vannak
olyan „írók”, akik már rendelkeznek megjelent könyvvel, pedig
úgy fogalmaznak, mint egy tehetséges blogger négy évvel ezelőtt.
Mindemellett fontos az is, hogy
segítünk egymásnak. Tanácsokat adunk a másiknak, ami mindkét
fél számára kedvező: az egyik fél (feltéve, ha nem sértődik
meg) tanulhat, míg a másik kicsit úgy érezheti, számít a
véleménye és van már olyan szinten, hogy másokat tanítson.
Egy szó, mint száz, szerintem
blogok olvasása közben sokkal érzékenyebbek vagyunk az iromány
minőségére. Kivétel ez alól a helyesírás. Az mindenkit zavar,
de jó gyerekek vagyunk, ezért nem szólunk érte (könyvek esetében
persze nincs is kinek, max a kiadó). A lényeg az, hogy bármiből
lehet tanulni, ami olvasható.
Érdekes még az a jelenség
is, mikor egy mű megihlet. (Tudom, tudom...azt nyilatkoztam, ihlet
nem létezik, de nem tudom máshogy kifejezni magam, sajnálom).
Született már novellám egy kezdő blog első két fejezete
alapján, de hőn imádott Ady Endrénk és Vajda Jánosunk is
gyarapította már a jegyzeteimet. Veletek volt már ilyen?
A bejegyzés végén szeretnék
mindenkinek, aki ír, sok sikert és főleg kitartást kívánni a
2018-as írós terveihez. Sokszor nincs kedvünk, fáradtak vagyunk,
vagy csak lusták az alkotáshoz, de a magatok javát szolgáljátok
azzal, ha mégis nekiálltok. Ha végképp nem jön a múzsa csókja,
olvassatok! Szurkolok mindenkinek, aki ezt a hálátlan „hivatást”
választotta, szóval ne okozzatok csalódást....magatoknak.
Puszi: V. B.
Szia! Nagyon jó lett a cikk, tök jól összefoglaltad az egészet. :)
VálaszTörlésMindkettő sokat adhat, de nagyon fontos, hogy az ember regényeket is olvasson. Sajnos nagyon kevés olyan írás van a neten, ami megüti egy regény szintjét, és általában ezeket nehezen lehet megtalálni. Sokszor jövök a saját példámmal, de ez pont illik erre a helyzetre. Amikor elkezdtem írni az első történetemet, ami egy Harry Styles fanfiction volt, még nem olvastam regényeket, csak más blogokat. Ez meg is látszott. Azt hittem, hogy a képek használatát az író stílusa válogatja, a szmájli simán megfér a szövegben, a hosszú szövegek párbeszéd nélkül pedig tuti unalmasak, mert minden más blogon ezt láttam.
Aztán elkezdtem regényeket olvasni, és észrevettem, hogy mennyire különbözik ez attól, amit én csinálok, és akkor jöttem rá, hogy ez messze nem jó. Egy idő után észrevettem, hogy az összes blog, amit olvastam, borzalmas, még amit a legzseniálisabbnak tartottam, mert már voltak benne leírások és egy fokkal jobban ki volt dolgozva az egész, abban is egyre inkább szemet szúrtak a hibák, minden egyes könyv elolvasása után egyre jobban éreztem, hogy ez még valahogy mindig távol áll a jótól.
Ez volt az, amikor hirtelen megugrott a színvonala annak, amit írtam, és azóta folyamatosan növekszik, mert nem a többi internetes fanfic színvonalát akartam megütni, hanem éppen a kedvenc regényemét.
Igaz, hogy kezdőbb írások olvasása is sokat segíthet, de az inkább csak akkor, ha kritikus szemmel fordulunk felé, és nem hagyjuk, hogy ránk ragadjon a rossz. A regényekből viszont biztos, hogy akkor is ragad ránk valami jó, ha nem részletekbe menően elemezgetjük, hanem csak szimplán élvezettel olvassuk :)
És bocsi, hogy ilyen kisregényt írtam :D
TörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
TörlésMéghogy bocsi...örülök, amikor ilyen terjedelmes hozzászólásokat olvashatok! :) Először is köszönöm, hogy vetted a fáradtságot ehhez a kisregényhez. :D
TörlésMásodszor pedig igen. Vannak hibák, amikbe minden kezdő beleesik, és ezek korrigálását a könyvek fogják megtanítani, nem a blogok. Mindesetre tapasztaltabb fejjel már bármi a segítségünkre lehet, szóval olvasni, olvasni és olvasni! :D
Puszi: V. B.