Mit rejt a tölcsér mélye? - Avagy fagyizóban dolgoztam

 Nektek mi a nyár legnélkülözhetetlenebb kelléke? Remélem néhányotoknak eszébe jutott a fagyi. A krémes finomság szinte minden sarkon kapható, ma már ezerféle ízben. Mindenkinek megvan a kedvence, de nem vagyunk restek az újakat kipróbálni. A fagyizó előtt elsétálva gondolkoztál már azon, hogy milyen lehet a pult másik oldalán állni? Csak sziesztázol az árnyékban, kiszolgálod a vevőket és néha te is megeszel egy-egy gombócot, gondolnád jogosan. A fagyasztott mennyország szerelmeseinek igazi álommunkának tűnhet. El kell hogy szomorítsalak, mivel ez nem így működik.


Nemrég szerencsém (vagy balszerencsém) volt megismerkedni ennek a munkának a követelményeivel. Ha érdekel, hogy mivel jár a fagyi árusok élete, tarts velem!
A mesedélutánt kezdjük azzal, hogy 12 órás műszakom volt. Reggel 8-tól este 8-ig. 5:30-kor kellett kelnem, hogy el tudjak készülni a buszig, és 20:20-kor értem volna haza. Miután beértem, negyed órányi késés után befutott a főnök is. Szépen elmagyarázta, hogy miből is áll a napi rutin. Nyitás előtt ki kellett tölteni egy jelenléti ívet. Felírtam a nevemet, a születési dátumomat, adószámomat stb. Ezután meg kellett számolnom a kasszában, illetve A pénztárcában lévő összeget, ami a bevételt takarta. Ezt is fel kellett írni. Mindemellett a három hűtő hőmérsékletét is kötelező volt feljegyezni az utókornak.


8 órakor kinyitottunk, kitettük a "cégért", és vártunk a vevőkre. Kezdetben nem is volt olyan rossz. A napközbeni feladatok a fagyi kiadásából, takarításból és a hűtő hőfokának állítgatásából álltak. Emellett, ha elfogyott a fagyi, egy másik adagot kellett betenni helyette a pultba. Sajnos a finomságot nem nekünk kellett gyártani, hanem rendelve volt, pedig kíváncsi lettem volna, hogyan készül. Nem is hangzik rosszul ugye? Az első pár órában nem is volt probléma, de miután az óra delet ütött, halálra untam már magam. Lehet, hogy csábítóan hangzik, hogy kevés a meló, de pont ez miatt szörnyű. Elképesztően lassan teltek az órák, ráadásul a mobilnetem is fogyóban volt. Beszélgetőtársra csak ritkán leltem, lévén, hogy ismeretlen voltam a környéken. Útközben kiderült, hogy egész héten nekem kell dolgoznom. Belegondoltam, hogy 450 forintos órabérért ácsorognom kéne 6 napon keresztül... Nekem van egy
alapvető mozgásigényem, ami ez által semmiképp sem teljesülhetett volna. 100%, hogy nem bírtam volna ki a folyamatos semmittevést. Komolyan elgondolkoztam, hogy mi lenne a jobb. 12 órán keresztül álldogálni az árnyékban (mivel leülni nem szabadott), és szinte semmit sem csinálni, vagy egy gyárban végigdolgozni, 30 fokban 8 órát. A gyárat választottam. Még aznap, 16 órakor "felmondtam". Bármennyire is kecsegtetőnek hangzott egy fagyizóban dolgozni, rájöttem, hogy nem éri meg. Legalábbis kilométerekkel a Balatontól, egyáltalán nem. Kevés vevő tévedt csak arra, és a fél napot egyedül tölteni nem az én világom. Tapasztalatszerzésnek nem volt rossz, de soha az életben nem mennék vissza. Persze biztos vannak, akiknek megfelelőek ezek a viszonyok, de az nem én vagyok.
Nektek milyen tapasztalataitok vannak diákmunkával kapcsolatban? Dolgoztatok már fagyizóban?

Puszi: Victoria Bloom

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Búcsúlevél, avagy üzenet a bloggereknek

Kép
Kedves Bloggertársaim! Eljött a búcsú ideje, ez a bejegyzés az utolsó, amit közzéteszek. Az utóbbi időben sajnos egyre értelmetlenebbnek találtam azt, hogy körbenézzek a csoportokban. Nem ez az oka annak, hogy felhagyok a blogolással, de úgy érzem, muszáj megosztanom veletek a problémámat, hogy nyugodt lélekkel köszönhessek el. Lehet, hogy kissé provokatívnak találjátok majd a lent írtakat, de ahogy Shakespeare Hamletje is mondta: „Kinek nem inge, ne vegye magára”. Akinek pedig inge, az igenis vegye magára, és gondolkozzon el rajta. Tudjátok, van a bloggervilágnak egy nagyon nagy problémája, és itt nem arra gondolok, hogy kevesen tartoznak a közösséghez, és szinte senki sem olvassa a másik blogját. Amiről én beszélek, az az eredetiség hiánya. Nem akarok belemenni abba, hogy milyen történetek keringenek a neten. Mindenki volt egyszer kezdő. Pont. Attól, hogy valaki nem tud kitalálni A Gyűrűk Urához vagy Harry Potterhez hasonló sztorit, nem kell arra biztatni, hogy hagyja abba a
Tovább

Hogyan oltsd le a saját írásodat?

Kép
Szép vasárnapot mindenkinek! Tudjátok, mi az a Roast Yourself Challange? Nem? Nos, az egy olyan kihívás, aminek teljesítéséhez szét kell oltanod saját magad, hogy 2K18 nyelven fejezzem ki magamat. Azt hiszem, 2016-ban terjedt el ez a rappelős kihívás a Youtube-on, és nekem egy szép napon (azaz ma) eszembe jutott, hogy miért ne forradalmasíthatnánk kicsit? Se tehetségem, se affinitásom a rappeléshez, ezért előkerestem nektek a legelső történetemet 2011-ből (11 éves voltam) és most elmesélem, milyen nagy írói álmokat dédelgettem annak idején. A történet címe a következő: Sissy Williams kalandjai – A végzet bárdja. A többes számra magyarázatot adva, egy sorozatot terveztem írni drága Sissy-m főszerepésével. Na, ki jött rá egyből, hogy Indul a risza rajongó voltam? (Bár az Cece, de a kiejtés ugyanaz) Egy A5-ös füzetbe kezdtem el a sztorit, aminek a címlapját gyönyörűen kidekoráltam. Mivel nem akarok rémálmokat okozni nektek, inkább nem mutatom meg. Ráragasztottam egy lila szí
Tovább

A kliséken túl

Kép
 Szeretnék feltenni neked egy egyszerű kérdést: mennyire hiszel a klisékben? Kifejtem. Az irodalom térnyerése során egyre több alapötlet, fordulat, tipikus karakter terjedt el az epikában, mint például a varázserejű tárgy, a gonosz boszorkány, vagy a jó győzelme. A 21. században a költözéssel kezdődő gimis sztorikat, a lúzer-iskola menője szerelmi szálakat, a gonosz, szőke lányokat nevezzük – többek között - klisésnek. A kérdés tehát az, hogy te mennyire hiszel ezekben, vagyis abban, hogy amelyik történetben van valamilyen közhely, az már csakis rossz lehet. Sokan csak azért nem kezdenek bele egy könyv, illetve esetünkben blog olvasásába, mert megszokott alapra épül. A többség nem ad esélyt az ilyen sztoriknak, és ez alól én sem húzom ki magamat. Sokszor megesik velem, hogy simán elgörgetek, mikor egy olyan fülszöveget pillantok meg, amit mintha már százszor olvastam volna. Ennek ugyan az is az oka, hogy a legtöbb klisé a romantikus történeteknél fordul elő, és alapból nem kedvel
Tovább