Hogyan oltsd le a saját írásodat?

Szép vasárnapot mindenkinek!
Tudjátok, mi az a Roast Yourself Challange? Nem? Nos, az egy olyan kihívás, aminek teljesítéséhez szét kell oltanod saját magad, hogy 2K18 nyelven fejezzem ki magamat. Azt hiszem, 2016-ban terjedt el ez a rappelős kihívás a Youtube-on, és nekem egy szép napon (azaz ma) eszembe jutott, hogy miért ne forradalmasíthatnánk kicsit? Se tehetségem, se affinitásom a rappeléshez, ezért előkerestem nektek a legelső történetemet 2011-ből (11 éves voltam) és most elmesélem, milyen nagy írói álmokat dédelgettem annak idején.

A történet címe a következő: Sissy Williams kalandjai – A végzet bárdja. A többes számra magyarázatot adva, egy sorozatot terveztem írni drága Sissy-m főszerepésével. Na, ki jött rá egyből, hogy Indul a risza rajongó voltam? (Bár az Cece, de a kiejtés ugyanaz)

Egy A5-ös füzetbe kezdtem el a sztorit, aminek a címlapját gyönyörűen kidekoráltam. Mivel nem akarok rémálmokat okozni nektek, inkább nem mutatom meg. Ráragasztottam egy lila színes lapot, középre gyöngybetűkkel leírtam a címet. Valahonnan szereztem két angol zászlós matricát, azok is rákerültek, két filccel rajzolt bárddal együtt. Ahogy emlékszem, akkoriban nagyon tetszett az amatőr borítóterv. Cuki volt.

De térjünk is át a történetre. Főszereplőnk egy egyetemi tanár a „30 éves Sissy Williams. Kb. 170 cm magas. Haja hosszú, vöröses szőke és göndör. Szeme barna, tekintete igéző.” Ahogy észreveszem, mestere voltam a semmitmondó, klisés tőmondatoknak. Nem azért, de hogy lehet leírni azt, hogy „kb.” , illetve mióta érdekel minket az, hogy igéző tekintete van-e a tanárunknak? Speciel azt sem tudom, ez mit akar jelenteni. Sissy egy hatalmas térkép mellett magyarázta a Colosseum történetét, majd szexy pillantását az első padsorra emelte, akik alélva hullottak a székük alá? Érdekes... Arról nem is szólva, hogy harminc évesen egyetemi tanár. Mesélj még, Viki.

Már az első fejezetben alkalmaztam egy meglepő csavart: Sissy, az igéző tekintetű szexuális professzornő egyben régész is, és saját irodája van. Melyiken lepődtetek meg jobban? Az előadás végeztével az irodájába megy, és „Ott egy férfi várta. Magas, fekete hajú, kék szemű ember. Öltönyt viselt. Ő Sissy főnőke. Paul Watson.” Szerintem azt hittem, hogy eljön értem John Watson Sherlockkal együtt, ha egy mondatba négy szónál többet írok le. Lényeg, hogy a pasi öltönyös volt, és kék szemű.

Sissy ezután kap egy csodálatos megbízást. „ - Egy 8. századi viking bárdról van szó. A 10. század körül két részre tört. Hírt kaptunk az első darabról.” Beismerem, először három darabba törtem szegény bárdot, de nem volt kapacitásom egy olyan terjedelmes történetet megmunkálni (na, nem mintha így befejeztem volna). Szóval ez a tolkieni részletezésbe merülő történelmi leírás elég volt a hiperszexy régésznőnek, hogy repülőre pattanjon, és a második fejezetben már meg is ismerkedik a még nála is dögösebb társával, Jake Logannel, aki „Farmert és egy egyszerű fekete pólót viselt. 30 év körülinek látszott, eléggé jóképű és izmos volt.” Hú, ne tudjátok meg, hogy mekkora őrlődés után írtam le ezt a j betűs szót. Esküszöm, féltem tőle, hogy bárki is meglátja, mekkora kujon vagyok én tizenegy évesen. Tippeljetek! Vajon lesz szerelmi szál?



És a helyes megfejtés: NANÁ! Minden jó történetbe kell egy, nem? Hőseink egy legenda kivesézése után megérkeznek Moszkvába, miután a gépen az ellenséges banda egy tagja sikeresen kihallgatta az érdekfeszítő beszélgetésüket. Útjuk egy szállodába vezet, ahol egy kiadós alvás (és létfontosságú külső leírás után) elindulnak megkeresni a bárd első darabját. Benéznek Jake egy régi ismerőséhez, aki állati prémekkel kereskedik (csúnya bácsi) és kölcsönöz nekik egy terepjárót. Egy kis faluba hajtanak, ahol kedves emberek, köztük egy rém öreg szottyos tata fogadja őket, aki előre megjósolta az érkezésüket. A falutól nem messze áll egy barlang, benne a bárd első darabjával. Azt ne kérdezzétek, honnan jött az infó, hogy ott van. Biztos Joel próféta nyilatkoztatta ki valakinek az álmában. Szóval hőseink, akik ekkor már vonzódnak egymáshoz, fáklyákkal a kezükben elindulnak a barlang bejárata felé (mert a zseblámpa túl klisé lett volna) , és ekkor....vége.
Eddig sikerült eljutnom. Fogalmam sincs, mi lett volna a sztori vége. Gondolom megtalálják a darabot, amit a rossz fiúk megszereznek tőlük, aztán hírt kapnak a másodikról is, azt is megtalálják, majd jönnek megint a gonosztevők, és meg kell akadályozniuk, hogy összeolvasszák a bárdot. Megmentik a világot, csókolóznak, és minden jó, ha a vége jó. Ismerős...

Tudjátok, miközben átfutottam ezt a kereken 40 oldalas írást, a tökéletes leírásokon, tőmondatokon, lehetetlen helyzeteken és gyerekes kliséken kívül észrevettem valami mást is. Gondolkodtam előre. Például Sissy ahányszor csak elutazott, mindig a szomszédjára bízta a két kutyáját. Az idős néni kutyája nemrég hunyt el, és akartam neki egyet szerezni a Moszkvától északra lévő faluban, hogy Sissy a történet végeztével odaajándékozhassa neki. Más pozitívumot nem találtam, hiába várjátok. Ez minden. Bocsi.

Most felmerül a kérdés, hogy miért áldoztam majd egy órát ezen cikk megírására. Gondolom nem kell taglalnom azt, hogy vannak olyan bloggerek, akik képesek nyilvánosan megalázni a kezdő írók történeteit. Bizonyára ti is találkoztatok ezzel a problémával. Jöhetnék a tipikus „Csináld a négy fal között.” vagy „Legalább a nevét ne tedd közzé” dologgal, de nem. Egyáltalán ne csináljatok ilyet! Ha már valakit tényleg meg akartok alázni, oltsátok le saját magatokat. Előbb magadba keresd a hibát, és ha te tökéletes vagy, csak akkor mutogass ujjal. Nos, ki tart velem?


Puszi: Victoria Bloom

Megjegyzések

  1. Hát ez hatalmas! Mind az ötlet, mind a bejegyzés. Én is írtam a blogomon egy hasonló cikket a "Kezdetek kezdete" címmel ahol felidéztem a roppant produktív írói pályafutásom legelső írásait. Amúgy esküszöm, tök eredeti az alapötlet amit így tizenegyévesen kiagyaltál, csak így mellékesen megjegyezném, hogy az én első írásom arról szólt, hogy volt két lány, barátnők, és az egyiknek volt egy pasija, de aztán kiderült, hogy a pasi igazából csak azért van együtt a csajjal, hogy a barátnője közelébe férkőzhessen és ilyen szerelmi háromszöges, titkolózós drámainak szánt cucc lett belőle, kemény 70 oldal, és esküszöm büszke voltam magamra. :D Hasonlóan hozzád én is egy saját készítésű füzetbe írtam, tízévesen, de hát el kell kezdeni valahonnan!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hú, most megyek, és megkeresem azt a bejegyzést! :D Milyen jó visszagondolni, hogy milyen cikik voltunk, nem? :D Köszi a kommentet. Hogy mennyire volt eredeti az ötlet, nem tudom, de az biztos, hogy nagy fába vágtam a fejszémet.
      Puszi: V. B.

      Törlés
  2. Nagyon jó lett a cikk, nevetgéltem rajta. Mindig is szerettem az ilyes fajta történeteket, mint a Titkok könyvrára, Elveszett ereklyék fosztogatói. Nekem ezek jutottak róla eszembe. Közben visszagondoltam hogy mikor en visszaolvastam régi írásaimat, sokszor fogtam a fejem.
    Viszont most kedvet kaptam hogy én is írjak egy hasonló cikket, szerintem még a héten meglesz! Köszönöm az ötletet!😊

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, valami hasonló kezdeményezésnek indult. :D
      Úgy örülök, hogy megihletett a bejegyzésem. Kíváncsian várom a cikket!
      Puszi: V. B.

      Törlés
  3. Szia! Úgy érzem, nekem is muszáj hozzá szólnom ehhez a pazar bejegyzéshez. :D
    Nagyon jó ötletnek tartom, amit itt csináltál és igen, ennek hatására én is rá mertem kukkantani az első irományomra, de én ahelyett, hogy kielemeztem volna, inkább töröltem. Senkinek sem szeretnék álmatlan éjszakákat okozni vele.
    Viszont, ez a megalázós kritikaosztogatás, valamilyen szinten igenis helyén való, legalább is szerintem. Oké, lehet fújjogni!
    Sok kritikával találkoztam az elmúlt pár hónapban, ami volt kedves, türelmes és segítőkész, de volt olyan, ami igenis kimondta, hogy vagy gyakorolj, vagy inkább hagyd abba. Kegyetlen, tudom, de igaz.
    Találkoztam olyannal is, aki először elmondta a véleményét arról, hogy a leírások hiányosak (nem is volt egyáltalán leírás), az ékezeteket azért illene kitenni mindig, és ha kérdez valaki, akkor ne pontot, hanem kérdőjelet tegyen a végére. Kifejtette azt is, hogy mindez miért fontos, szóval azért szerintem korrekt kis kritika volt.
    Erre a válasz nagy felháborodás volt, és nem csak az írótól, hanem minden olyan olvasótól, akik ajnározták ezt a történetet.
    Igen, itt elpattan valami az emberben, ha tetszik, ha nem. Van aki magában végigmorogja a dolgot, van, aki nem bírja szó nélkül és igen, lealacsonyító, megalázó kritikát ír róla. Nem, nem tartom helyén valónak, de attól, hogy mindenki csak rálegyint a dologra, nem fog változni a helyzet.
    Sokan sírnak (köztük én is), hogy a jobb, igényesebb írások eltűnnek, mert ennyi sokak által "tökéletes" iromány születik és meg is jelenik egy-két platformon.
    Mondhatnák, hogy oké, csinálják csak, majd egyszer megunják, de ezzel az a baj, hogy azok, akiknek tényleg tehetsége van hozzá, akik igenis nagyon jó sztorit képesek írni annak ellenére, hogy kezdetleges is az elején; feladják, mert a sok sz*r belep mindent és őt, nem látja senki.
    Nem vagyok ellene a nyílt, sértő kritikának, de mellette sem, viszont mindig van arany középút.

    Akik meg egy normál kritikára sétődéssel válaszolnak, azok igenis vagy hagyják abba az írást, vagy csinálják otthon maguknak vagy csak a barátainak, és hagyják, hogy azok, akik tényleg fejlődnének, azok kerüljenek előtérbe.
    Sokan úgy vannak vele, hogy hagyd, majd megunnya egy-két év után, de abban az egy-két évben, lehet akár három következő J.K. Rowling is, akik pont ezek az írsok miatt leteszik a tollat, mert nem látják értelmét, hiszen mindent belep a szenny.
    Nem egyszer mondtam már, hogy lehet tenni ez ellen, ha azok, akik igazán szeretnék csinálni, szeretnének fejlődni, és azok, akik szeretnének segíteni, fogjanak össze, találjanak ki valamit, hogy a nyílvános megszégyenítést elkerülhessék, de nem is olyan meglepő módon, senki nem foglalkozik ezzel, csak vagdalkozik.

    Jó ötletnek tartom, amit te most itt leírtál, de sajnos ez sem fog segíteni.

    Ü.i.: A kezdő írok kifejezést meg nem használnám mindazokon, akik összefirkantanak valami történetnek csúfolt maszlagot és kihajítják a netre, csakhogy sokan könyörögjenek a folytatásért. A kezdő írók, azok, akik hajlanak arra, hogy jobbak és jobbak legyenek.

    További szép napot!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Nagyon köszönöm a terjedelmes kommentet, teljesen egyet kell hogy értsek veled. Akikről te írtál, az egy külön kategória, de szerintem nekik sem szabadna nyíltan azt tanácsolni hogy hagyják abba. Tudod én ilyen pszicho mókus vagyok, szóval belegondolok abba is, hogyha valakinek azt mondod, hagyja abba, nem fog ez az élete más területére is kihatni? Az ilyen alkotók többnyire 10-13 év körül vannak, az a kor, amikor a legérzékenyebb az ember. Sajnos nehéz eldönteni, hogy mi lenne az ideális megoldás ebben az esetben.
      A sértődékenyre pedig rá kell hagyni, ne foglalkozz vele.
      Irodalom szerető emberként pedig azt kell, hogy mondjam, aki mások véleménye miatt ír, az valamit nagyon rosszul csinál. Sohasem érdekelt, hányan látják a cikkeimet/írásaimat, és véleményem szerint ez így van jól. Akikhez kell, eljut, és aki nár magasabb szinten tudja művelni az írást mint a fentebb említettek, a tehetségéhez az is hozzátartozik, hogy a világ jelenlegi társadalmi helyzete miatt csak kevés embert szólít meg. Ez az átka a 21. Századnak.
      Puszi: V. B.

      Törlés
  4. Na igen, de azzal, hogy fel som szólalunk ellenük, csak legyintgetünk, azzal még többet is árthatunk. Saját tapasztalatból mondom, hiszen én is a kezdetek-kezdetén írtam baromságokat, kitettem a netre és mindenkinek tetszett, senki nem merte hozzám vágni, hogy rossz, és azt hittem minden jó is így. Elhittem, hogy az élet lehet olyan, mint azokban a történetekben amit leírtam és emiatt csináltam ostobaságokat, amit mára nagyon- de nagyon bánok.
    Most itt vagyok huszonöt évesen, friss anyukaként, és kevés szabadidővel. Szeretek olvasni, és bár megannyi könyv porosodik a polcon, de szeretnék olyan történeteket olvasni, amik blogokon jelentek meg, viszont pont az olyan írások miatt, amiket fentebb is említettem, csak két órámba telik megtalálni egyet, amire azt mondom, hogy jó, de ezzel le is telt az idő, mert kel a gyerek.
    Nem hiszem, hogy én vagyok az egyetlen, akinek ilyen a helyzete.
    Azt akarom ezzel mondani, hogy az, ami manapság megy, nem legyintésre méltó, mert lehet, hogy azzal többet ártunk. Ha az, aki nem képes elfogadni azt, hogy az, amit leírt nem képes megállni a helyét semmilyen formában, és javítson, de arra nem képes, és azt ismételgeti, hogy csinálj jobbat, annak tényleg le kéne húzni a rolót.
    De persze nem kell örökre. Váron pár évet, gyakoroljon otthon, magának, a családnak, a barátainak, aztán, ha úgy érzi jobb, mint volt, tegye ki. De sajnos már túl sok a követő...
    No, viszont, nem szeretném elhúzni a dolgot, ezek csupán az én véleményeim.
    Köszönöm, hogy leírhattam! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon okos dolgokat írsz, és teljesen egyet értek veled. Nem tudom, az "elitebb" bloggerek tudnak e tenni ez ellen a jelenség ellen, de a változás be fog következni, ám ki tudja, milyen irányba.

      Törlés
    2. Én sem elit, sem blogger nem vagyok, de megpróbálok tenni valamit. :D Ja, és bocs az elírásokért, most is csak gyorsan pötyögöm a dolgokat, mert mindjárt kel a gyerek.

      Törlés
    3. Jó a hozzáállásod! :) Add tovább a kicsinek is. :)

      Törlés
  5. Ez szerintem egy jó ötlet vicces keretek között lehet önkritikát gyakorolni. És én is jól beégetem majd szerintem önmagam :D Csak kicsit más formában kell megtennem (szőnék köré egy történetet), mert szerencsétlen véletlenek sorozata miatt azon borzadályok, melyeket először képernyőre vetettem már nincsenek meg. A témához annyit, igen a gonosz győzedelmeskedik, ha a jók nem tesznek semmit, de a jók is csak akkor hősök, ha jók az eszközeik is az őszinteség ezek közé tartozik, a megalázás, már az antihősök ismérve, főleg, ha az adott heves véleményező nem is a szerzőhöz szól ezzel, hanem csak úgy random valahol máshol. Mert igen lehet ettől még célt ér, de milyen áron? Lehet pont egy csiszolatlan gyémánt kedvét veszi el örökre az írástól. Ha meg ezt a tanácsok stb. ellenére az adott posztolók újra és újra elkövetik akkor kb ugyan azt csinálják, mint a kis kezdők, nem fogadják meg a kritikát és nem fejlődnek, megragad egy minősítésre nem méltó szinten, épp mint az írások amikről a posztok szólnak. Szerintem ez pedig nem csak képmutató, de rossz példa is és ugyan ott vagyunk, ahol a part szakad. Én mindig szólok, ha valami nem tetszik és megjegyzem azt is, ha igen valamilyen módon. Mert tény, hallgatni sem megoldás, de rossz példát mutatni még rosszabb, mint csendben maradni szerintem. De ezt egy jó ötletnek tartom és sok sok kezdő írónak kéne ilyen kihívást csinálnia és sok sok felelőtlen, hevesebb nem kezdőnek is. Köszönöm, hogy olvashattam és nekem is az Az elveszett ereklyék fosztogatói jutott eszembe a történetről, szóval még a nosztalgia faktorom is felvillant emiatt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Annyira jó ilyen sok kommentet látni! Érzem, hogy ezzel a cikkel sikerült elérnem valamit. "A cél szentesíti az eszközt" szokták mondani, de ez valóban nem így van. Ha valaki úgy érzi, tud tanácsokat adni a másiknak, természetesen tegye meg egy építő jellegű kritika keretében. Szerencsére sok ilyet látni. Ez alapján minden szép és jó, de a befogadón több múlik, mint a kritika íróján. Egy író igenis viselje el a negatív véleményeket is, különben sohasem válik igazi íróvá.
      Kíváncsian várom a hasonló posztokat! :D
      Puszi: V. B.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A kliséken túl

Búcsúlevél, avagy üzenet a bloggereknek