Bejegyzések

Inspiráció az íráshoz

Kép
Ahányan vagyunk, annyi félék, szokták mondani, ám bennünk, bloggerekben van valami közös, mégpedig az írás iránti szeretetünk. Az egyik legkedvesebb hobbink ez, és bár néha hálátlan és idegőrlő „feladat”, imádjuk csinálni. Azt hiszem abban is hasonlítunk, hogy akadnak hullámvölgyek a munkásságunk során. Talán erre a jelenségre az őszi időszak a leghajlamosabb, mivel hozzászoktunk, hogy egész nyáron írhattunk, és ahogy ismét elkezdődött a suli, kevesebb időnk és kedvünk van hozzá. Abba bele se merek gondolni, milyen lesz később, hisz nemsokára egyetemre és munkába kell járnom, szóval minden tiszteletem azé, aki ilyen kötelezettségek mellett is tud időt szakítani az írásra. A mai bejegyzésben néhány inspiráló idézetet (az összes magyar alkotó tollából származik) és képet szeretnék megosztani veletek, ami talán előcsalja azt a fránya ihletet, és kedvet ad az íráshoz.


„Mert ha az embernek valami mondanivalója van, vagy éppen sok mondanivalója, az csak annyit jelent, hogy építőtéglája van. …

Idegen nyelv a suliban?

Kép
  Szerintetek meg lehet tanulni (olyan szinten, hogy bátran merj külföldiekkel kommunikálni) a sulis évek alatt a kötelező német/angolórákon idegen nyelven? Azt hiszem, erre a kérdésre nem lehet megfelelő választ adni, lévén, hogy ahány tanár, annyi módszer.
Idén érettségizem, a választott nyelvem pedig a német. Hiába tanulom már 9 éve a dajcsot, úgy érzem, semmit sem tudok, és ahogy haladunk a május felé, egyre inkább erősödik a feltételezés. Harmadikos korom óta vannak németóráim. Talán heti hárommal kezdtük, nem tudom pontosan. Az első pár évben szinte csak szavakat tanultunk, de szerintem ez jó megalapozása volt a későbbieknek. Persze nem lehet egyből belevágni a nyelvtanba, mindent a legelején kell elkezdeni. Nem készültünk túl sokat, elvoltunk a csekély kis tudásunkkal, és nem voltak kétségeink, sem pedig igényeink.

Hatodikban átkerültem egy másik suliba. Itt szembesülnöm kellett a lemaradásommal. Nem volt vészes, ezért az általános utolsó két és fél évében sikerült valamennyi…

A bloggerek, akik...

Kép
 Harmadikos koromban azt tanították, hogy a jó cím rövid és lényegre törő. Ennek a kritériumnak ezúttal sehogy sem tudtam megfelelni, ezért bevezetésként kifejteném, mit is értettem a töredékes cím alatt. A mai bejegyzés azokról a bloggerekről fog szólni, akik nem kezelik megfelelően a kritikát, illetve nem adnak visszajelzést a kommentjeinkre. Rögtön a legelején leszögezném, hogy mindezzel senkit sem szándékozom megbántani, csupán az észrevételeimet szeretném megosztani veletek. Lehet, hogy semmi értelme sincsen, de az ilyen posztoknak a célja az lenne, hogy előre lendítsük a bloggerek társadalmát, és hívhassuk magunkat aktív közösségnek. Tudom, hogy sokan vagyunk, akik ezt szeretnénk elérni, de ahogy mondani szokták, egy fecske nem csinál nyarat. Szerintem négy vagy öt sem... Térjünk is a lényegre:

A minap bejegyzéseket olvastam, amikor ráakadtam egy blogra, ahová még régebben írtam egy kommentet. Kíváncsi voltam, hogyan is fogalmaztam, ezért rákerestem az adott posztra, és ez a lát…

Filmek az elmezavarról

Kép
Sziasztok! Még sohasem került elő a blogon a filmek világa, pedig számos olyan alkotást tudnék felsorolni, ami minden egyes képkockájával lenyűgözött. A jövőben nagy valószínűséggel több ajánlóval is találkozhattok az oldalamon, de aki a könnyed, másfél-két órás vígjátékokat kedveli, azok nem fognak kedvükre való témát találni a posztjaimban. Ma egy igen komoly jelenséget szeretnék előtérbe helyezni, mégpedig az elmebetegséget. Tudom, hogy eléggé rémisztőnek hangzik, de remélem nem vagyok egyedüli, akit érdekelnek a lelki problémák, különösen ezek a durva, elfajult formák, amiket már betegségnek hívunk. A pszichológia nagyjából akkor keltette fel az érdeklődésemet, amikor elkezdtem komolyabban venni az írást. Egy-egy karakter megalkotási folyamata is igényel pszichológiát, még akkor is, ha a történet egy idő után átveszi az irányítást. Ha hihető sztorit akarunk kiadni a kezünk közül, elkerülhetetlen, hogy beleássuk magunkat a szereplő lelki világába, hogy megtudjuk, mi lenne a követke…

Párszázas maszkok 1. - Balea

Kép
Szép hétvégét mindenkinek! Aki jártas a drogériák sorai között, biztosan találkozott már az alsó polcokon tanyázó pár száz forintos maszkokkal. Szerintem sokan vannak úgy vele, hogy gyanúsan olcsók, és ezért félnek kipróbálni őket, hátha az a kevés kis összeg az ablakon lesz kidobva. Meg kell mondjam, én odáig vagyok értük, és számát sem tudom, hányat használtam már közülük. Ezzel a cikkel szeretnék elindítani egy sorozatot, amiben leírom a véleményemet ezekről a termékekről, hátha valaki, aki hasonló bőrtípussal rendelkezik, mint én, hasznát veheti. A mai cikk a DM saját márkás maszkjairól fog szólni. A Balea nagy választékkal rendelkezik a maszkok terén. A tasak 2x4 nm-t tartalmaz, és az áruk mindössze 200 Ft. A legtöbbet csak ajánlani tudom, de akarnak köztük FEKETE bárányok is... BALEA SOFT&CLEAR ANTI-PICKEL PEEL OFF MASKEMit ígér?
Tisztítja az arcbőrt.
Rendszeres használata megakadályozza a pattanások és mitesszerek kialakulását. A bőr rugalmassá és tisztává válik. Szalicilsavat …

Viszlát, láthatatlanság!

Kép
A blogger csoportok egyre nagyobb figyelmet fordítanak egy bizonyos jelenségre: a láthatatlan olvasókra. Szerintem senkinek sem kell bemutatni azt a pillanatot, amikor megnézed az előző napi posztodat, és van rajta több, mint 100 megtekintés, de a megítélésének semmilyen jelét nem tapasztalod. Most akkor jó lett, vagy sem? Az írás bizony hálátlan mesterség. Ha közvetetten nem is, de a hivatásos írók műveire mindig van reflektálás. Gondoljunk csak a moly.hu-ra. Több kritikát találunk ott, mint könyvet. Nem tudom megérteni, hogy az ilyen esetben miért működik ez a dolog, és a mi kis közösségünkben miért nem. Gondoljunk már bele. Az adott író a büdös életben nem fogja megtudni, hogy te mit gondolsz a sztorijáról, ám egy blogger, aki valóban foglalkozik az oldalával, örülne a szavaidnak.
Sokszor láttam már, hogy a régebbi tagok azt ecsetelik, hogy milyen volt régen. Mivel 2017 februárjában csatlakoztam a világotokhoz, sajnos nem tudhatom, mi volt a helyzet akkoriban. Összehasonlítási ala…

Állatkert "felnőtt" fejjel

Kép
A nyári szünet hamar lecsengett, és gondolom, nem csak én érzem így. Szerencsére volt alkalmam utazgatni az országon belül, és az egyik legnagyobb emlékem a Fővárosi Állatkertben tett kirándulásunk lett. A családommal mentem, ha jól emlékszem, augusztus 23-án. Kiskoromban már jártam ott, de ez nem igazán maradt meg bennem. Annyi biztos, hogy nem olyan érzéseket keltett a dolog, mint a legutóbbi látogatásomkor. A legtöbb ember szereti az állatokat. Kutyát, macskát, netán valami egzotikusabbnak számító élőlényt is szívesen tartunk, de egy csúcsragadozót nem fogadnánk tárt karokkal a kertünkben. Az állatkerteket egyfajta megoldás gyanánt hozták létre, hogy megismerhessünk olyan lényeket, amelyek nem élnek meg az éghajlatunkon, vagy nem futunk velük össze minden sarkon. Egy kisgyereknek hatalmas élmény, ha egy ilyen létesítményben kódoroghat, de a felnőttek számára sem unalmas egy ilyen kiruccanás. A gyerkőcök különösen odavannak a nagycicákért meg a hosszúnyakúakért, hisz olyanok, minth…