Miről írjon a blogger?

 Emlékszel arra a pillanatra, amikor elhatároztad, hogy megnyitod az első blogodat? Végre szavakba önthetted a gondolataidat és az érzéseidet, netán a történetedet kezdted el publikálni. Persze, hogy emlékszel. Hatalmas elhatározás volt számodra, de lassan hozzászoktál, és a mindennapjaid részévé vált. Idővel már nem annyira „izgi”, mint a kezdetekkor, de nem szűnik meg jónak lenni.

 Miért is jó blogolni? Mert a billentyűzet mindig ott van, és nem fordul el tőled érdektelenség, vagy időhiány miatt. Az írás az, ami által megkönnyebbülhetsz, és kiadhatsz magadból mindent, az nélkül, hogy kimondanád. Nincs olyan, hogy tabu téma, bármit legépelhetsz, ami csak az elmédet foglalkoztatja. Ha nem akarod, még a nevedet sem kell felvállalnod hozzá. Kreálhatsz magadnak egy "alteregót" és senki sem fog kutatni, hogy ki áll az álnév mögött. Végre a belsődet adhatod át az embereknek, és nem a felszín alapján ítélnek meg. Persze az egyik legjobb dolog az egészben, ha véleményezést is kapsz. Szerintem kevés olyan blogger van, aki nem törődik a nézettséggel. Az elején azt mondjuk, hogy már az is boldoggá tesz, ha tízen elolvassák a bejegyzésünket, de ahogy haladunk előre, egyre inkább foglalkoztat minket ez a kérdés.


Ha egy jobban sikerült cikkedet elolvasták ezren, persze hogy elszomorodsz, ha a következőt csak ötvenen. Bloggerként ez az elsődleges visszajelzés a munkásságunkkal kapcsolatban, ezért természetes, hogy érdekelnek a számadatok. Olyan ez, mint az íróknak az eladások száma. Mi ehhez viszonyítunk. Vannak bizonyos témák, amik sokakat vonzanak. Mindenki szép, és sportos akar lenni. Szerintem a szépségápolásról és a testedzésről szóló bejegyzések a legkedveltebbek. Mindig fejlődik a két "iparág", és mindig lehet újat mondani. Előfordul nem egyszer, hogy a világ felkap valami jó kis témát, és jobbára csak arról folyik a szó az interneten. Ilyen volt például a tavalyi EB szereplés. Jelentős módon nőtt a hirdetések, sportújság és szurkolói felszerelés eladások, és persze a focis blogok száma. Mindezzel semmi baj, hisz az egész országot foglalkoztatta, de úgy vettem észre, sok olyan fanfiction is akadt, amely divatból indult. Kérdem én, hogy miért. Helyénvaló, hogy nem értünk mindenhez, és ez által nincs igazán mondanivalónk a dologhoz. Persze érthető, hogy a nézettség hullámvölgyekkel teli útján mindenkit vonzanak a minél magasabb csúcsok, de megéri? Személy szerint sosem írok olyan témáról, ami nem foglalkoztat. Egy az, mert nem élvezném, pedig az írásnak pontosan ez az elsődleges célja: a szórakoztatás. Másrészről pedig nem tudnék hiteles adatokkal szolgálni. Eljöhet a kínos szituáció, mikor te leírod azt, hogy Dzsudzsiék 15 km-t futottak az edzésen, ráadásul fél óra alatt, és ezt te mind végignézted, és közben jól elbeszélgettél az edzővel is. Aztán jön valaki, aki járt már fociedzésen, és felvilágosít, hogy ez nem így működik. Senki sem akarja megtéveszteni az olvasóit, nemde? Mi értelme van hát, ha megteszi, még ha nem is szándékosan? Nem tudod a maximumot nyújtani, ha szimplán divatból blogolsz valamiről. Az írásod nem lesz annyira szenvedélyes, és nem adja azt a hatást, hogy te igenis kötődsz a szavaidhoz. Sose hagyd, hogy a statisztika legyen a legfőbb mérvadó, mikor kiválasztod a következő cikked/történeted témáját. Ha már elkezdtél blogolni, maradj hű magadhoz, és írj arról, amiről szeretnél, még ha alig tízen olvassák is. Hidd el, a hasonló érdeklődésű személyek úgy is rád találnak majd. Sose feledd el önmagadat adni blogolás közben, mert ez az, ami megkülönböztet a többiektől, és egyedivé teszi az oldaladat.



Puszi: Victoria Bloom

Megjegyzések

  1. Kardon Annamari2017. június 24. 4:40

    Szia! Köszönöm ezt a bejegyzést, nagyon jó volt olvasni! Pont a napokban gondolkodtam el ezen, ugyanis nagyon változó a blogom nézettsége. Van, amit 580-an is elolvastak, szerintem nagyrészt azért, mert szándékosan provokativ címet adtam neki, az átlagos nézettségem olyan 160 körül van, de az egyik kedvenc, legszemélyesebb írásom még mindig csak 45 megtekintést tudhat a magáénak, pedig egy éve fent van már. Ezek kapcsán gondolkodtam el azon, mit csinálok rosszul, és mit kéne megváltoztatnom ahhoz, hogy több legyen a nézőm? Figyelem a - szerintem - indokolatlanul sok figyelmet kapó bloggerek tevékenységét, arra gondolok, hogy én se írok ennél rosszabbul, és nem értem, akkor miért pont ők a felkapottak. Jó, hogy megírtad ezt, mert kisegítettél egy elkeseredős hullámvölgyből. Persze nem tudtam volna holmi megtekintéshiány miatt abbahagyni, hiszen évek óta életem része a gondolataim ilyen formában történő megosztása, de vannak ilyen nehéz pillanatok, amikor az ember eltöpreng, van-e értelme annak, amit csinál. Nagyon hálás vagyok neked ezért a bejegyzésért!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Victoria Bloom2017. június 24. 12:09

      Szia!
      Akkor látom pont jókor érkezett ez a cikk. Szerintem ha visszaesik a nézettség mind elbizonytalanodunk kicsit, de gondolj arra, hogy nem érdekelhet minden téma mindenkit. Írj arról, amiről csak akarsz, hogy élvezd azt, amit csinálsz!

      Törlés
  2. Unknown2017. június 24. 8:15

    Szia!

    Őszintén szólva akkor, amikor bejegyzést írok, nem gondolkodom el azon, hogy népszerű-e a téma vagy sem, csak később ráncolom a homlokomat, hogy nahát, erről mások is írtak vagy éppen erről még a kutya nem tett ki bejegyzést... Az én esetemben mondjuk teljesen mindegy, mert kevés visszajelzést kapok, a statisztika meg abszolút nem számít, mert az, hogy valaki rákattint a linkre, nem jelenti azt, hogy tetszett neki a cikk, érdekesnek találta, de még csak azt sem, hogy végigolvasta... Igaz, részben örülök annak, hogy kevés kommentet kapok, mert így legalább nem az motivál engem, hogy minél több lájkot gyűjtsek, hanem az, ami az elején: leírni a véleményemet, gyakorolni az írást és egy kicsit önmagam lenni.
    Nagyon tetszett a bejegyzésed, jó, hogy van, aki ír erről a témáról is :)
    Üdv: Kriszti

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Victoria Bloom2017. június 24. 12:10

      Szia!
      Tökéletes a hozzáállásod! Elmosolyodtam a kommenteden. Köszi, hogy írtál. :)

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Búcsúlevél, avagy üzenet a bloggereknek

Kép
Kedves Bloggertársaim! Eljött a búcsú ideje, ez a bejegyzés az utolsó, amit közzéteszek. Az utóbbi időben sajnos egyre értelmetlenebbnek találtam azt, hogy körbenézzek a csoportokban. Nem ez az oka annak, hogy felhagyok a blogolással, de úgy érzem, muszáj megosztanom veletek a problémámat, hogy nyugodt lélekkel köszönhessek el. Lehet, hogy kissé provokatívnak találjátok majd a lent írtakat, de ahogy Shakespeare Hamletje is mondta: „Kinek nem inge, ne vegye magára”. Akinek pedig inge, az igenis vegye magára, és gondolkozzon el rajta. Tudjátok, van a bloggervilágnak egy nagyon nagy problémája, és itt nem arra gondolok, hogy kevesen tartoznak a közösséghez, és szinte senki sem olvassa a másik blogját. Amiről én beszélek, az az eredetiség hiánya. Nem akarok belemenni abba, hogy milyen történetek keringenek a neten. Mindenki volt egyszer kezdő. Pont. Attól, hogy valaki nem tud kitalálni A Gyűrűk Urához vagy Harry Potterhez hasonló sztorit, nem kell arra biztatni, hogy hagyja abba a
Tovább

Hogyan oltsd le a saját írásodat?

Kép
Szép vasárnapot mindenkinek! Tudjátok, mi az a Roast Yourself Challange? Nem? Nos, az egy olyan kihívás, aminek teljesítéséhez szét kell oltanod saját magad, hogy 2K18 nyelven fejezzem ki magamat. Azt hiszem, 2016-ban terjedt el ez a rappelős kihívás a Youtube-on, és nekem egy szép napon (azaz ma) eszembe jutott, hogy miért ne forradalmasíthatnánk kicsit? Se tehetségem, se affinitásom a rappeléshez, ezért előkerestem nektek a legelső történetemet 2011-ből (11 éves voltam) és most elmesélem, milyen nagy írói álmokat dédelgettem annak idején. A történet címe a következő: Sissy Williams kalandjai – A végzet bárdja. A többes számra magyarázatot adva, egy sorozatot terveztem írni drága Sissy-m főszerepésével. Na, ki jött rá egyből, hogy Indul a risza rajongó voltam? (Bár az Cece, de a kiejtés ugyanaz) Egy A5-ös füzetbe kezdtem el a sztorit, aminek a címlapját gyönyörűen kidekoráltam. Mivel nem akarok rémálmokat okozni nektek, inkább nem mutatom meg. Ráragasztottam egy lila szí
Tovább

A kliséken túl

Kép
 Szeretnék feltenni neked egy egyszerű kérdést: mennyire hiszel a klisékben? Kifejtem. Az irodalom térnyerése során egyre több alapötlet, fordulat, tipikus karakter terjedt el az epikában, mint például a varázserejű tárgy, a gonosz boszorkány, vagy a jó győzelme. A 21. században a költözéssel kezdődő gimis sztorikat, a lúzer-iskola menője szerelmi szálakat, a gonosz, szőke lányokat nevezzük – többek között - klisésnek. A kérdés tehát az, hogy te mennyire hiszel ezekben, vagyis abban, hogy amelyik történetben van valamilyen közhely, az már csakis rossz lehet. Sokan csak azért nem kezdenek bele egy könyv, illetve esetünkben blog olvasásába, mert megszokott alapra épül. A többség nem ad esélyt az ilyen sztoriknak, és ez alól én sem húzom ki magamat. Sokszor megesik velem, hogy simán elgörgetek, mikor egy olyan fülszöveget pillantok meg, amit mintha már százszor olvastam volna. Ennek ugyan az is az oka, hogy a legtöbb klisé a romantikus történeteknél fordul elő, és alapból nem kedvel
Tovább