Fehér ruha mánia

 El sem hiszem, hogy végre szalagos lehetek! (lassan itt a farsang, akkor pedig szalagost ehetek haha) A végzősök, illetve a vén diákok átérzik, hogy miért örülök annyira, hogy a hátam mögött tudhatom a szalagavatót. Elképesztő, hogy mekkora felhajtást tudnak rendezni emiatt a gimnáziumok, bár őszintén szólva szerencsére nem hárult rám sok feladat. Ősz vége óta minden pénteken keringőzni tanultunk, így az én idegeimet, és a szüleim pénztárcáját rendesen leterhelte az esemény. Ruha a táncra, ruha a bulira, cipő a táncra, vacsora, virágkosár stb. Egyszóval nem olcsó mulatság. Minden elismerésem a végzősöket támogató szülőké, de tényleg. Szinte szórni kell a pénzt idén, és még közel sincs vége az évnek...

Amiről ma be szeretnék számolni nektek, az a keringő. Nem, nem tanítom meg az alaplépéseket, csupán felteszem azt a kérdést, hogy miért akar annyi lány keringőzni a szalagavatóján?

Vitathatatlan, hogy gyönyörűek az esküvői ruhák, amiket ilyenkor magunkra öltünk, de ugyanolyan kényelmetlenek is. Számomra érthetetlen, hogy mi értelme van felvenni egy fehér gyönyörűséget, ha igazából nem jelent semmit. Esküvői ruhát normális esetben az esküvőjén vesz fel az ember lánya, mikor egy olyan férfi áll az oldalán, akibe fülig szerelmes, és hozzá akarja kötni az életét. Mikor a táncpartneredre nézel, nem hiszem, hogy megfordul ez a gondolat a fejedben, bár ki tudja. Nem ritka, hogy kapcsolatok szövődnek az osztályokon belül, de még mindig több az olyan pár, akiket nem köt össze semmi az esetleges barátságot leszámítva.

A tánctanárunk felvetette azt az ötletet, hogy másféle ruhában táncoljunk. Szoknyában, természetesen. Meg sem vitattuk a dolgot, fejben mindenki elutasította a felvetést. Talán azért, mert ekkor már kifizettük a foglalókat, de ki tudja, más esetben napirendre tértünk-e volna a kérdés felett. Visszagondolva egyáltalán nem tartom rossz ötletnek. Ugyanolyan szép lehetett volna a tánc egyszerűbb, szűkebb, színesebb, és ami a legfontosabb, abroncs nélküli ruhában is.

Kezdetben nagyon elleneztem a keringőt. Tudom, hogy milyen unalmas a szülők számára végignézni a több perces lassú zenére való mozgást, és úgy gondoltam, én is unatkozni fogok tánc közben. Mindemellett a hatalmas, hercegnős szoknyák és a kecses mozgás sem az én világom, ezért ezekkel a tényezőkkel is problémáim akadtak. Alapvetően nem mondanám magamat túl nőiesnek, ezért nem gondoltam volna, hogy sikerülni fog. Végül igencsak megváltozott a véleményem.

A próbák mindig jó hangulatban teltek, és a színpadon állva szinte élveztem, hogy ott lehetek, és mutathatok valami olyat, ami elnyeri a jelenlévők tetszését. Szerencsére nem izgultam, és sikerült hiba nélkül kiviteleznem a koreográfiát, aminek nagyon-nagyon örültem. Nem bántam meg, hogy beleegyeztem annak idején, bár tény, hogy hasznosabb dolgot is csinálhattam volna a próbák ideje alatt.

A lényeg az, hogy ezzel is új dolgot tanultam, és jól is éreztem magamat közben. Boldog vagyok, hogy megcsináltuk, és már várom a következő megmérettetést. Az élet nem sokat ér, ha nem áll előttünk valamiféle kihívás. Számomra a keringő is egy ilyen kihívás volt, hiszen nem szoktam közönség előtt szerepelni. Nem csak arra jöttem rá, hogy milyen közel van már az érettségi, hanem arra is, hogy tényleg érdemes belevágni új dolgokba. Kilencedikben elhatároztam, hogy nem fogok táncolni a szalagavatómon, és ez lett a vége.

Azt kell, hogy tanácsoljam, ti se féljetek kipróbálni az ismeretlent! Nézzetek szembe az újjal, és ne hagyjátok, hogy mindig minden a megszokott kerékvágásban menjen. A komfortzóna elhagyása ijesztőnek tűnhet, de az ember ilyenkor él igazán! Csak akkor tapasztalod meg, hogy milyen eredményt elérni, ha túlteszel saját magadon. Másnak hiába számít nagy teljesítménynek, ha lefut öt kilométert, ha te nevetve megcsinálod a tízet. Tűzz ki magad elé tizenötöt, és azzal törődj, hogy SZÁMODRA mi a kihívás.

Ti kerültetek már hasonló helyzetben? Csalódtatok már pozitívan, mikor kiléptetek a komfortzónátokból?

Puszi: V. B.