Falu Vs. Város: Sportolási lehetőségek

 Ha egy vidéki és egy városi meg akarná vitatni, hogy melyikük lakóhelyén egyszerűbb kivitelezni a heti mozgást, bizonyára nem tudnának könnyen megegyezni. Mindenki másra esküszik, de ez egy olyan tényező, ami nem igazán változik az évek során, ezért csak abból tudunk gazdálkodni, ami a rendelkezésünkre áll. Mik azok, amik megnehezítik, illetve megkönnyítik a sportolni akaró ember dolgát? Ki van jobb helyzetben? Derítsük ki együtt!

Terem

Falun ne is álmodj róla, hisz kizárt, hogy a pályázaton nyert pénzt ilyenekre költse az önkormányzat. Ha gyúrni akarsz, akkor bizony a városba kell utaznod, ahol nagy valószínűséggel több terem közül is válogathatsz. Az már kérdés, hogy milyen áron...

Itt még az uszodákat is érdemes leírni, de csak megemlítés szempontjából, hiszen felesleges boncolgatni, hogy hol találkozhatunk velük.

4 fal között

Otthon, édes otthon. A hely, ahol nyugodtan bénázhatunk, izzadhatunk, nyöghetünk fájdalmunkban, hisz úgysem látja vagy hallja senki. Itt igazán önmagunk lehetünk. Ismerjük be, sportolás közben nem nyújtja a legszebb látványt az ember fia/lánya. Bár nagy valószínűséggel a teremben sem bámulna meg senki, mégis sokakat izgat, hogy hogyan is néznek ki edzés közben. Ha nem így lenne, nem dobnánk ki annyi pénzt mindenféle csini, feszülős sportruciért. Bármennyire is jól hangzik a kevésbé kultúrállt edzés, (hisz egyel kevesebb dologra kell odafigyelni) szerintem az otthoni mozgás biztosítja a legkevesebb motivációt. Úgy sem tudja meg senki, ha kimarad pár guggolás, és amúgy is fáj már a lábam... Ma nem ettem annyit, szóval kimaradhat az edzés... Ismerős? Na ugye. Mindemellett, mint tudjuk, a súlyzóval végzett gyakorlatok a legeredményesebbek. Sajnos nem mindenki engedheti meg magának, hogy több tízezret dobjon ki egy készletre, ami biztos, pedig lényegesen feltornázná az eredményességet.

A szabadban

Tavasztól kezdve egyre több futó veti bele magát a városi forgatagba. Mehetnek sportpályára, vagy akár az utcán is művelhetik a hobbijukat. A járókelők rájuk pillantanak, alkotnak valami véleményt, amiről nehezen tudnám elhinni, hogy negatív lenne. Továbbállnak, és nemsokára el is felejtik az egészet. Hisz annyi futó jár arra! Miért lenne pont az a szőke hajú rózsaszín cipős lány különleges? Annyira megszokott a látvány, hogy senki nem tartja furcsának, nem úgy, mint faluhelyen. Itt bizony senki sem fut. Ha netán van egy pálya, mázlid van. Ha jó ott a talaj, egyenes főnyeremény. Ha ilyen nem áll rendelkezésre, marad az út. Nos, az öreg nénik és bácsik előszeretettel néznek meg maguknak miközben futsz, és ők bizony furcsa pillantásokat vetnek feléd. Soha senki sem fut a falu utcáin. A szomszéd Gizi néni nem is érti, hogy juthatott ilyen az eszedbe. Azonban van egy hatalmas előny a panellakásokkal szemben. Nagy udvarod van? Nem is értem, mire vársz még! Sokáig én sem használtam ki a nagy teret, de utólag belegondolva, fogalmam sincs miért. Tény, hogy ugyanúgy elsétálhatnak a közelben az emberek, de nem te futottál beléjük, hanem fordítva. Senki ne ítélkezzen azért, hogy mit csinálsz a saját telkeden. Amit mindenhol lehet végezni, az a biciklizés. Na, ez szintén nem egy olcsó buli, de azt hiszem, szinte mindenkinél porosodik egy kétkerekű. A lábizmoknak egyszerűen csodás, ha emelkedőn tekersz, akkor még jobb!

Csapat

Ha csapatsportágra vágysz, a város a te tereped. Vidéken kis eséllyel létezik bármiféle egyesület, de mivel ez nem mindennapos program, talán egy elég kedvező lehetőség. Hetente talán kétszer kell ingázni. Az egyetlen hiba a buszközlekedés lehet csupán.

Az extrémebb dolgokat szerintem felesleges megemlíteni. Ezek azok a lehetőségek, amik karnyújtásnyira vannak csupán. (Kinek ez, kinek az.)

A bejegyzés létrejöttének oka egyszerű: sajnos hajlamosak vagyunk arra támaszkodni, hogy nincs mit/hol/mikor sportolnunk. Higgyétek el, hogy alkalom mindig adódik, csak meg kell ragadni, és kihasználni azt. Felesleges kifogásokat keresgélni, hiszen úgyis csak magunkat csapjuk be. A sport igen fontos része az életnek, ezért törekednünk kell arra, hogy megteremtsük magunknak a megfelelő körülményeket. Semmi sem lehetetlen, csak tudni kell, hogyan oldjuk meg a problémát. Nektek mi a véleményetek? Valóban ennyire a korlátozásra fogunk mindent?

Puszi: Victoria Bloom