Miért kell a Mikulás?

 HOHOHO megjött a Télapó! Azaz, hogy már szerdán itt volt, de nekem csak most jutott időm megírni ezt a cikket, szóval nézzétek el nekem. Remélem mindenki csizmájába csempészett valami finomságot, de természetesen a virgács elmaradt, ugye? Megmondom őszintén, ez lesz az első, és minden valószínűséggel az utolsó karácsonyos cikkem is. Mások írnak helyettem száz ilyet, szóval én nem szeretnék, de van valami, ami nagyon foglalkoztat és kíváncsi vagyok, ti mit gondoltok a témáról. Mielőtt belekezdenék, ne essen félreértés, elmondanám, hogy imádom a karácsonyi cikkeket, ezért minden bloggernek, akik süti-, ajándék- és dekorációötlettel lát el minket, jár egy hatalmas köszönet!



A kérdésemet már a bejegyzés címében megfogalmaztam, de elismételném: Miért jó, hogy van Mikulás? Ez a mondat eléggé félreérthető, úgyhogy lássuk is, hogy értem. Miért jó az, hogy minden évben van kit várniuk a gyerekeknek? Miért nem lenne egyszerűbb, ha tudnák, hogy mindent a szüleiknek köszönhetnek? Akkor talán nem lennének önző kisemberek, akik tizenkét éves koruk ellenére a legújabb Iphone-t kérik karácsonyra. Ez hülyeség! Aki el van kényeztetve, az akkor is a telefont fogja választani, ha tudja, hogy a szülei veszik meg neki, és nem a Jézuska teszi a fa alá. Hiába lenne vele tisztában, hogy a családi kassza ürül, nem érdekelné.


Gondoljunk csak vissza a saját gyerekkorunkra. Szerintem nem túlzás azt állítanom, hogy ti is tűkön ülve vártátok annak idején a Télapót. Mennyiben lett volna másabb, ha nincs a körítés, csak a kezetekbe nyomnak egy csomagot? Erre nem lehet választ adni. Ebben nevelkedtünk, ezért el sem tudjuk képzelni, milyen lett volna, ha. Annyi bizonyos, hogy az ünnepek nem lennének ennyire meghittek. Decemberben nem lennének tele a boltok a már jól ismert, oly kedves kis dagi, szakállas bácsi figurájával, és a rénszarvas sem lenne szimbólum. A kicsiknek kell valaki, akiben hihetnek, aki miatt érdemes jónak lenni. Mi is mennyire vártuk ŐT! Akkoriban már éreztünk hálát a szüleink iránt, ám decemberben a Mikulásért jobban oda voltunk, mint értük. Szorgalmasan írtuk neki a leveleinket, mit sem tudva a világ dolgairól.


Van az a pont, mikor megtudjuk az igazat. Mindenki máshogy fogadja a hírt. Én szép lassan magamtól jöttem rá, szóval nem tudok semmiféle izgalmas történettel előállni. Nem törtem-zúztam, de még csak nem is csalódtam. A kisöcsém miatt még tartjuk a szokást, és most, hogy én is részt veszek az ő karácsonyának tervezésében, kezdem megérteni, milyenek az ünnepek felnőtt szemmel. A szülő örül, hogy a gyermekét boldognak látja, és ennél nagyobb köszönetre nincs is szüksége. Tudja, hogy mikor elhangzik az a bizonyos „Köszönöm Mikulás!” az közvetetten neki szól.
Én azt mondom, kell ez az apró hazugság. Szükség van rá, hiszen ettől van az embernek ünnepi hangulata. Jó érzéssel tölt el, ha ajándékozhatok másoknak, még akkor is, ha fiatal kora miatt nem tudja, hogy tőlem kapja azt az apróságot. Tudom, hogy nem az érték számít, és nem is attól leszel fontos valaki számára, ha ajándékokkal halmozod el (vagy ha igen, fordíts hátat és fuss) , de mégis jó ezt tenni. Mi mind Mikulások vagyunk, még akkor is, ha csak egy csokival lepjük meg a szeretteinket.


Egy szó mint száz, kezdődhet a karácsonyi bevásárlás. Ez egyértelműen mindenki kedvenc időtöltése az év végén, hiszen pihentető és megnyugtató a sok futkározás, főleg akkor, amikor nem találsz megfelelő ajándékot... Közben azért magatokról sem feledkezzetek meg! Egy forró fürdő vagy egy finom süti remekül ki tud kapcsolni a rohangálás után. Ja, és ez az írókhoz szól: Írjatok! Csak semmi lustálkodás. Úgysem bánjátok meg. ;)


Puszi: V. B.

Megjegyzések

  1. Szia:)
    Megint egy remek cikket hoztál, maximum annyit mondhatnék, h kicsit rövid lett. De ne legyünk telhetetlenek, így is nagyon tetszett:)
    Amúgy pacsiii, én is magamtól jöttem rá a Mikulás-dolog lényegére, és a szüleim pöppet elkéstek a felvilágosítással (igggen, ez az aranyos és a kevésbé aranyos Mikulásra is igaz xd) de nem volt ebből sose gond. Csak egyszer jöttünk hazafele unokatesóméktól, és megkérdeztem anyát, hogy "Figyu, ugye nincs Mikulás, Jézuska, meg Húsvéti nyuszi?" :DDD Viszont az ajándékozás fontosságában én is egyetértek, tényleg jó érzés, amikor látod a másikon, h örül az ajándéknak. Egyébként nekem a legnagyobb örömet a kisebb, de annál személyeebb dolgok szokták okozni, pl egy korizás, egy közös kép, illetve most ezerrel reklámozom osztálycsoportban, h ha valaki engem húzott, akkor ugyan keresse már fel az Erzsébet téri vásárt egy menő Teen Wolfos bögréért:3 És ha már osztálykari, két éve kihúztam egy lányt "angyalkázásnál", és utcsó alkalommal olyat adtam neki, h egy kartonlapra felragasztottam egy képet a német csereútról, amin mindketten részt vettünk, és köré odaírtam a kegviccesebb beszólásojat, aranyköpéseket, amik az út során elhangzottak. Semmibe se került, kb fél óra alatt megvoltam vele, mégis annyira meghatottam a leányzót, h majdnem elsírta magát, meg után rám írt, h milyen jól visszahoztam neki azt az egy hetet :D szóval igen, a kis dolgok is sokat számíthatnak.
    Jajjj, az írás, de reméltem, h nem említed meg és nem lesz bűntufldatom xd mert hogy az a nagy helyzet, hogy két novellát is meg kéne írnom, az egyiket bloggerkarácsonyra, a másikat meg rendes karácsonyra, a blogomra. Namost. Mindelttőnek megvan az ötlete, a bloggereshez iglet is van, a másikat már hatodikán akartam ppsztolni, de még bele se kezdtem, ja és időhiány. Csúnya, csúnya, gonksz időhiány:'(
    Boldog Mikit, utólag is^^
    Ölelget, Maja <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Nagyon köszönöm a kommentedet! Legközelebb igyekszem majd jobban kifejteni a dolgokat. :)
      Egyébként ezek alapján nagyon kreatív lehetsz. Szuper az az aranyköpéses ötlet, nem csodálom, hogy tetszett a lánynak! :)
      Neked is boldog Mikulást utólag!
      Puszi: V. B.

      Törlés
  2. Tetszett ez a bejegyzés, örülök, hogy írtál erről - ezelőtt ebből a megközelítésből még nem olvastam erről. Egyetértek Veled.

    Én már nem emlékszem, hogy hogyan jöttem rá, hogy nem létezik a Mikulás, vagy akár a Jézuska. Utóbbival volt egyszer olyan, hogy szüleim egy tál szaloncukrot is odatettek a fa alá, mert nem fért fel a fára. Én meg annak örültem a legjobban, mondván, milyen kedves a Jézuska és az angyalai.

    Viszont az, hogy a gyerek Iphone-t és egyéb dolgokat kér, az a szülő hibája - kivéve, ha megtehetik és tudja értékelni, illetve nem veszti el a varázsát a Karácsony, Mikulás. Mi is nagyobb ajándékokat kaptunk, sokszor hallottam, hogy most megkaphatom, amire vágyok... de mai napig inkább egy apró meglepetést szeretnék, mint egy méreg drága tárgyat, amit bontogatnom se kell.....

    Egyébként mindenképp kell a Mikulás, Jézuska. Részt vettem idén gyermekeknek szóló ünnepen, és annyira jó volt látni a boldogságot rajtuk, sőt még engem is magával ragadott a hangulat, amikor bejött a Télapó. :D Szóval korán rájövünk, hogy nem léteznek, de amíg nem az ajándékokról szól kis korban az ünnep, addig visszagondolva nagyon szép emlékek lesznek. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Köszönöm szépen, hogy írtál! Igen, szerintem is a szülő számlájára írható, hiszen azt hiszik, hogy a méregdrága ajándék pótolhatja a törődést.
      Mindenesetre legyünk hálásak azoknak, akik elkezdték ezt a Mikulás-Jézuska dolgot, mert hagyományt teremtettek vele, és rengeteg gyerek arcára csaltak mosolyt.
      Puszi: V. B.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Búcsúlevél, avagy üzenet a bloggereknek

Hogyan oltsd le a saját írásodat?

A kliséken túl