Fogyókúrám története

Sziasztok!

Remélem ti is annyira be vagytok már zsongva a karácsonytól, mint én. Hamarosan fel lehet díszíteni a fenyőfákat, és megkezdődik a nagy sütés főzés. Imádom az évnek ezen időszakát, azonban a tavalyi karácsonyom kicsit érdekesen alakult... Azaz, karácsonynak sem nagyon nevezném az egy évvel ezelőttit. És hogy miért? Az ünnepi menüm sonkás szendvics volt, a fenyőállítás alatt az ágyban feküdtem, és még hajat sem tudtam egyedül mosni.

Tegnap (december 21.) volt pontosan egy éve, hogy megműtöttek, epekővel. 

Vagyis 16 évesen. Oké, nem nagy szám egy epekő... Kivették az epehólyagomat, de lehet nélküle élni, hiszen rengeteg sorstársam van, és köszönjük, élünk még. A gond csak az, hogy mindez 16 éves korom óta kíséri végig az életemet. A biológiát tanult ember tudja, hogy a Cholelithiasis többnyire idősebb korban alakul ki, a túlzott zsírfogyasztás miatt. Ez velem nem így történt. Szeretném, ha minél több fiatalhoz eljutna a történetem, és tanulnának az én hibámból. Nos, akkor nézzük, hogyan szedtem én össze azt az epekövet.

Lányok, pontosan tudjuk, milyen az, mikor serdülőként elkezd foglalkoztatni minket a külsőnk. Egyik napról a másikra elégedetlenek leszünk a bőrünkkel, a hajunkkal, na meg a testsúlyunkkal. Ez az időszak nálam talán 12 éves korom körül kezdődött. Fogyni akartam, és buta kislány módjára hogyan terveztem ezt megvalósítani? Hát persze, hogy koplalással. Ismerős? Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ha kevesebbet eszünk, fogyni fogunk, és szuper alakunk lesz. Elég, ha felnézel a gyakorikerdesek.hu-ra. Számtalan kérdést tettek már fel ott, ami erről tanúskodik.

12 és 14 éves korom között koplaltam, rendesen ettem, koplaltam, majd megint rendesen ettem, ami természetesen egyáltalán nem egészséges. Sokáig nem éreztem, hogy ez rossz hatással lenne a szervezetemre, pedig mennyit mondogatták! És lám, igazuk lett. 2016 novemberében kezdődött minden. Heteken keresztül fájt a hasam, mégpedig minden egyes nap. Kezdetben nem akartam orvoshoz menni, de a barátnőim rábeszéltek, ezért anya kért időpontot ultrahangra, amire el is mentem. (Megjegyzés: az a zselés izé nagyon hideg!)

Megállapították, hogy epekövem van, de nem javasolták a műtétet, mondván, hogy nem attól fáj a hasam. A doktornő arra gondolt, hogy valamilyen ételallergiám van. Persze ez érthető, mivel az epekő nem hasfájás útján, hanem epegörcs kíséretében mutatkozik meg. Azt tanácsolta, hogy figyeljek az étrendemre, akkor majd meg tudom állapítani, hogy melyik az az étel, amit nem bír a gyomrom.

Igyekeztem betartani az utasítást, de semmire sem mentem vele. Ugyanúgy fájt, szinte egyfolytában. Sokszor el kellett kéretőznöm a suliból, mert nem bírtam ott maradni. December 16-án anya kért beutalót a kórház gyerekosztályára, ahol egyből ott is fogtak. Lenne mit mesélnem, erről is de nem tisztem bíráskodni a magyar egészségügy felett, ezért maradjunk annyiban, hogy sokat kellett noszogatni az ott dolgozókat, mire megműtöttek. December 23-án jöhettem haza, és szegény szüleim csak aznap tudták elintézni a karácsonyi bevásárlás, ezért nem volt valami meghitt az ünnep.

A kórházban tájékoztattak arról is, hogy mire számíthatok a jövőben. Legalább egy hónapig diétáznom kellett. Ironikus, hogy ez az időszak mennyire rossz volt, ahhoz képest, hogy nemrég még saját elhatározás alapján „diétáztam”. A mai napig vannak ételek, amiket egyáltalán nem ehetek, és megtapasztaltam azt is, milyen egy igazi epegörcs. Ha azt hittem előtte, hogy ennél rosszabb nem lehet, tévedtem. Képzeld el, hogy a májad környéke egyik pillanatról a másikra eszméletlen módon elkezd szúrni, és mintha rád nehezedne valami. Hiába húzod össze magad, ennek köze sincs a menstruációs görcsökhöz, forgolódhatsz, ahogyan akarsz, akkor sem lesz jobb. Emellett még hányinger is előfordulhat, ami a hab a tortán. A legnagyobb ellenségemnek sem kívánom az érzést. Szerencsére nem fordul elő túl gyakran, ez alatt az egy év alatt talán 5-6 „nagy” görcsöm volt. Mindenesetre NE PRÓBÁLJÁTOK KI OTTHON, haha.

Remélem van, aki tanulságosnak találta a cikkemet, és elgondolkodik rajta egy kicsit. Bárki beleeshet ebbe a csapdába, és nem is olyan nehezen. Ha van ismerősötök, aki koplal, próbáljatok meg hatni rá, vagy ha esetleg ti éheztetitek magatokat, ne tegyétek! Sokkal többet ártatok vele a szervezeteteknek, mint gondolnátok. Visszacsinálnám az egészet, hogyha tudnám, de nem lehet, ezért legyetek ti azok, akik időben megelőzitek a problémát

.

Ha van igény rá, szívesen elmesélem azt is, hogy mennyiben változott meg az életem a műtét óta, mivel jár epehólyag nélkülinek lenni, és hogy mire segített rájönnöm ez az állapot. Egy szó, mint száz: nyugodtan egyetek a karácsonyi menüből, bűntudat nélkül.

Kellemes Ünnepeket kívánok mindenkinek!

Puszi: V. B.