Like = önbizalom? #NAPIMOTIVÁCIÓ

 Olvastam a télen egy cikket, amiben azt állították, hogy az emberek serdülőkorukban veszítenek legtöbbet az önbizalmukból. Részemről én nem igazán emlékszem, hogy mennyire bíztam magamban annak idején, de szerencsére van egy 8 éves öcsém, akin láthatom ezt. Azt vettem észre, hogy egészen magabiztos, és megrendíthetetlennek tűnik a magába vetett hite.
Ha belegondolunk azonban, jogosnak tűnik a felvetés. Mindenki tudja, hogy miféle "borzalmakkal" jár a tinédzserkor. Ekkor alakul ki bennünk a megfelelési vágy, és ekkor kezdünk el foglalkozni igazán a külsőnkkel is. Van azonban egy olyan kézzel nem fogható dolog, ami pillanatok alatt romba döntheti az énképünket. Ez nem más mint a "LIKE". Posztoljuk a képeinket, gondolatinkat, és sokan elszomorodnak, ha nem érkezik rá annyi visszajelzés, mint amennyit szeretnének. Mi lányok hajlamosak vagyunk más profilját nézegetni, és azon keseregni, hogy mennyivel több tetsziket nyomtak az ő képeikre. Nos, ilyenkor töprengenek el sokan, és jutnak arra a következtetésre, hogy az ő külsejük nem felel meg annyira a társadalom elvárásainak, mint mondjuk egy osztálytársuké. Értéktelenebbnek érezhetjük magunkat ez által. Ha hozzávesszük ehhez még a családdal való konfliktusokat is (mert ki nem veszekedett tiniként az ősökkel?) akkor kész káoszt kapunk. A kisgyerek, aki annyira bízott magában, egy önbizalom hiányos serdülővé vált, és számolgatja a lájkokat... Pedig gondoljunk csak bele...számít egyáltalán valamit a like? Jobb emberek leszünk tőle? Gazdagabbak? Okosabbak? Vagy jobb lesz az érettségink? A buta kérdésekre egyértelmű a válasz. NEM. A like az emberek megkülönböztetésére szolgál csupán. Ez által mérik fel a "népszerűséget". A képek a külső értékeinket tárják a nagyvilág elé, ám ahogy mondani szokták: a kincsesláda belülről ragyog. Nem leszek álszent. Nem mondom azt, hogy csak a belső számít. 2017-et írunk, és nem találkozunk olyan emberrel, aki legalább egy kicsit ne lenne felszínes. A mai világban ehhez kell igazodnunk, hisz él az emberek fejében egy kép, ami számukra a nagybetűs TÖKÉLETESSÉG és ehhez viszonyítanak mindenkit. Nem tudjuk megváltoztatni a társadalmat, ezért nekünk kell tenni a boldog, elégedett életért. Fogadd el magad! A kinézetedet nem tudod befolyásolni, de azt, ami belül lakozik, igen. Ne a lájkokkal foglalkozz, hanem azzal, hogy a megfelelő emberek melletted állnak, és támogatnak, még akkor is, ha nem tökéletes a sminked. A szeretteidet nem érdekli, ha nem makulátlan a külsőd, és az sem, hogy hány lájkot kaptál a képedre. Mindez badarság, amin szeretünk sajnos túl sokat idegeskedni. Pedig csak egy szám. Egy szám, aminek nem szabadna ekkora jelentőséget kapnia. Nem mondhatom, hogy sértő a facebook-nak ezen funkciója, hisz az emberek ez nélkül is találnának módot arra, hogy "jobbnak" titulálhassák magukat másoknál. Te többre tartod azt a lányt, aki az 1000 ismerőse közül csak százat ismer, a mellkidobós képein mégis 500 lájk van? Soha ne küzdj a visszajelzésekért, legfőképp ne úgy, hogy kivetkőzöl magadból (szó szerint meg pláne ne). Jusson eszedbe, hogy a társadalmunk a torz, és te, aki most ezt olvasod, gyönyörű vagy! Ne számolgasd hát azokat a bugyuta kezecskéket! És ha legközelebb nem annyian köszöntenek fel a szülinapodon, mint a szomszéd srácot, akkor emlékezz erre a cikkre, és arra, amit üzenni akar: Mindig légy önmagad, és bátran szeresd azt, aki vagy!


Puszi: Victoria Bloom

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Búcsúlevél, avagy üzenet a bloggereknek

Hogyan oltsd le a saját írásodat?

A kliséken túl