Az ÚJ telefon

Sziasztok!

Nemrég kaptam meg az új telefonomat, (amit egyenesen imádok) és arra gondoltam, hogy írok egy kicsit ironikus bejegyzést arról, hogy milyen is az, ha birtokunkba kerül egy új mobil. 

Túl réginek találod a telódat, és szeretnél egy újat? Mi az első, amit teszel? Hát persze! Felmész a netre, és belekezdesz a tökéletes modell keresésébe. Az árak láttán kapásból elszörnyülködsz, de nem adod fel, ám rengetegszer felteszed magadban a kérdést, hogy hogyan lehet ennyi pénzt elkérni valamiért? Ez alatt az időszak alatt igazi műszaki szakértővé avanzsálod magad, és megjegyzel egy csomó infót a neked tetsző darabokról. 

Összehasonlítgatod őket, megkérdezed a barátaidat, de mindegyiküknek más a véleménye. Esetleg olvasol pár tesztet is, és ha valami hibára hívják fel a figyelmedet, elbizonytalanodsz kicsit. Lassan beleőszülsz, de mikor végre meghozod a nagy döntést, alig várod, hogy máris a kezedben tartsd. Megveszed/megrendeled a telefont. A dobozát meg sem nézed, egyből keresed, hol nyílik. Felnyitod, kiveszed. Forgatod a kezedben. Azt hitted kisebb lesz, de gyönyörűbbnek találod, mint az áprilisi hóesést. Bekapcsolod, és izgatottan üzemeled be. Kezdődhet a felfedezés. Nem is emlékeztél rá, hogy egy telefon lehet ennyire gyors. Végigpróbálgatod a kamerát, a videó- és zenelejátszót. Miután megállapítottad, hogy eszméletlen jó a felbontása, elkönyveled, hogy szuper döntést hoztál. Pár napig az életednél is jobban vigyázol rá. Ha rá akar hullani egy porszem, még röptében elkapod. Ha valaki a kezébe veszi, olyan szemekkel meredsz rá, mint Gollam a gyűrűre. Ja, és az első napokban szinte biztos, hogy a töltő lesz a legjobb barátod. Ha esetleg az előző telefonod lekopott, vagy betörött a képernyője, akkor ennek még a gondolatát is igyekszel kerülni. Előre félsz, hogy mi lesz, ha valaha is kiesik a kezedből, de ne aggódj. Pár hét, és elmúlik a rózsaszín köd. De azért továbbra is érdemes vitrinben tartani.

Végül pedig storytime. Az én mobilom internetről lett rendelve, és nagy meglepetésemre már másnap megérkezett a postára. Volt egy kód, amivel nyomon lehetett követni a csomagot, és innen tudtam, hogy már ott van. Anyával azt hittük, hogy ott kell majd átvenni. Mire eljutottam odáig, hogy elmenjek érte, 20 perc volt a posta zárásáig. Tudni kell, hogy az úti célom majdnem 2 kilométerre volt. Elindultam hát gyalog, meg sem tudnám mondani mikor siettem annyira utoljára. Már félúton voltam, begörcsölt lábbal, fáradtan lihegve, mikor anya felhívott, hogy fussak haza a pénzzel, mert a postás kivitte a csomagot. Nem bosszankodtam, hisz mégiscsak a telefonomról volt szó, ezért hazasittem, úgy, hogy már alig éreztem a lábaimat. Kifizettük, átvettük, és jöhetett volna a nagy pillanat, mikor kibontom, és először meglátjuk egymást...de nem. El kellett mennem az öcsémért az iskolába. Csodás. De legalább megtanultam, hogy mi ellen véd az, ha bemelegíted az izmaidat.

Remélem tetszett a bejegyzés.
Puszi: Victoria Bloom