Inspiráció az íráshoz 3.0

 Az írókat egyszerűen bármi képes megihletni. Egy regény, egy film, egy zene, egy kép, de lehet az a reggeli kávé vagy egy foszlányokban elcsípett beszélgetés. Ez egy olyan dolog, amit csak mi értünk meg. A hurrikánként érkező roham nem mindig a legalkalmasabb pillanatban tör ránk. Ahogy eszünkbe ötlik valami, kénytelenek vagyunk leírni, különben az ötlet elveszik a jelentéktelen zagyvaságok lomtárában, és onnan már nem lehet előhívni.

Az olvasó méltán megjegyezhetné: „Milyen könnyű neked, csak eszedbe jut valami, és máris kész egy egész regény a fejedben!”

Hm...drága olvasó, bárcsak így lenne. Van, amikor a múzsa nagyon nem akar adni az életet adó csókjából. Olyan, mintha a szerelmed idegenedett volna el tőled minden előjel nélkül, egyik napról a másikra. Ilyenkor nem igazán van mit tenni. Ülünk, és várunk, vagy elindulunk a múzsa keresésére, persze, csak képletesen. Hajszoljuk az „ihletet”.

Engem az idézetek tudnak leginkább inspirálni. Mostanában én is egyre többször jegyzek le egy-két mondatos okosságokat. Nem tudom, miért. Nagy részük semmire sem jó. Nem tudom beépíteni őket egyik történetembe sem, ezért csak a helyet foglalják a jegyzeteim között, de nem bánom. Olyan apróságok ezek, amiket vétek lenne veszni hagyni, és a rövidségük miatt felszínre törhet a költői énem is. Nem tudok velük mit kezdeni, de jó, hogy vannak.

A mai bejegyzésben ismét néhány idézettel és képpel készültem nektek. Ha hullámvölgyben vagytok az írás terén, ezek a gyöngyszemek talán segíthetnek.

„Csak anyanyelvemen lehetek igazán én.”

(Kosztolányi Dezső)

„Íme, itt állunk és beszélünk ezen a gyönyörűségesen zengő magyar nyelven. Egy olyan nyelven, amely sehol az egész világon nincs, csak itt, ebben a kicsiny tündérkertben.”

(Móricz Zsigmond)

„A szavaknak igéző erejük van, egyszerre tudnak a múltba és a jövőbe világítani.”

(Márai Sándor)

„Csak az első pillanatot

hadd álmodjam meg újra, mikor

szóra a szó úgy csapódott,

mind mozdulatra a mozdulat.”

(Dalos György)

„Magyarul kell gondolkoznunk, és magyarul kell írnunk.”

(Kosztolányi Dezső)

„A nyelvkincs egyúttal gondolatkincs. Akinek több szava van, több ismerete van...akinek több szava van egy dologra, több gondolata is van róla.”

(Babits Mihály)

„Alig akad olyan árnyalat, melyet hajlékony, rugalmas, gazdag nyelvünkön ma nem fejezhetnénk ki.”

(Kosztolányi Dezső)

„Olyanok a szavak, mint a hírnökök: mindazt a jót vagy rosszat elbeszélik, ami ott honol abban az országban, ahonnan jöttek.”

(Tamási Áron)

„Szépen az ír és beszél, akinek sikerül még a bonyolult gondolatait is egyszerűen és világosan előadni.”

(Illyés Gyula)

„Minden rossz mondat törött ablak, melyen át egy rossz gondolatra látni.”

(Babits Mihály)

Az idézetek végére érve már szinte kötelességemnek érzem, hogy megkérdezzem: nektek ki a kedvenc magyar klasszikusotok? Volt itt Babits, Kosztolányi, Márai. Hatalmas nevek, hatalmas művekkel a hátuk mögött. Lehet egyáltalán választani közülük?

Mára egy egy jó tanácsot is mellékelek nektek: soha ne hanyagoljátok el túl sokáig az írást. Írjatok minél többet, minél kevesebb idő alatt. A finomítás, csiszolás ráér akkor, ha majd „kész” a mű. Ha az alkotás folyamata során mindig visszatérünk az előző fejezethez, sohasem jutunk előrébb, mert mindig csak a múlt hibái rebegnek a szemünk előtt.

Remélem, titeket is inspiráltak ezek a sorok és képek! Szép hétvégét mindenkinek.

Puszi: V. B.