Hogyan tartsd fenn a motivációt?

Sziasztok!

Bár ismét késtem két napot a bejegyzéssel, még nem tűntem el teljesen. Úgy vettem észre, hogy szívesen olvastok írással kapcsolatos cikkeket, és mivel én is szívesen érintem ezt a témát, ma ezzel kapcsolatban hoztam pár tanácsot.

Van az a pillanat, mikor a semmiből jőve, akár buszon/suliban/a fürdőkádban/az álmod kellős közepén eszedbe jut valami, amit papírra kéne vetni. Muszáj valakivel megosztanod a történetet, mert egyszerűen annyira foglalkoztat, hogy nem bírod magadban tartani. Fejben továbbfűzöd a sztorit, és jegyzetelsz. Kezd egyre terjedelmesebb lenni az ötlet, már látod magad előtt a főszereplőt, és azt a bizonyos NAAGY jelenetet. Aztán hirtelen beléd hasít a felismerés: már egy hete nem írtál semmit az aktuális történetedhez. Mégsem hagyhatod abba a közepén, épp a legnagyobb bonyodalmak előtt. Mi lesz, ha elfelejted, mit akartál kihozni a következő, vagy az azutáni fejezetből? Ezt nem engedheted meg magadnak. Sohasem lesz belőled író, ha minden sztorit félbehagysz. Írjuk hát meg előbb a régit, és csak aztán ezt az újat.

Na de mi itt a probléma? A régi sztori hirtelen már nem tűnik annyira izgalmasnak, és azon kapod magad, hogy kelletlenül gondolsz arra, hogy írnod kell. Az új sokkal érdekesebb! És mi következik ebből? Kapkodás. Sietve akarod lezárni a cselekményt, hogy nekiállhass a másiknak. A bejegyzés fő kérdése ez: hogyan kerüljük el ezt a rapszodikus, szélsőségesen kicsapongó lelkesedés ingadozást?

• Sokat írj, kevés idő alatt

Nem véletlenül görnyednek a profi írók órákon keresztül a laptop/papír fölé. Az ő módszerük ez. Csak írnak, írnak, írnak és írnak. Nem finomítgatják a párbeszédet, nem írják át azt a kissé furcsán sikeredett hasonlatot. Nem törődnek az ilyen kicsiségekkel. Olyan ez, mint a grafikusok esetében. Először a körvonalakat, a nagyobb volumenű részeket, és csak azután az apró vonásokat.

• Ne nézz hátra

Soha ne olvasd vissza, hogy mit írtál tegnap. Mentsd el, és ne foglalkozz vele, amíg a sztori végére nem érsz. Amint helyére került az utolsó pont, temesd el jó mélyre a kéziratot, és ne foglalkozz vele adott ideig. Hagyd, hogy érjen, aztán vedd elő, és legyél kíméletlen a soraidhoz.

• Ne matekozz

Na, ez egy olyan tanács, amit nekem is illő lenne végre betartanom. Ismerős, amikor megnyitod a dokumentumot, és rápillantasz a bal alsó sarokra? Hm... 13520 szó. Egy nyomtatott oldal (egy könyv esetében) átlagosan 250 szó körül van. Az annyi mint....NA NEM! Nehogy eloszd! Ne ezzel foglalkozz, hanem görgess a doku aljára, és írj!

• Ne tördeld a szöveget

A hatodik fejezet végére a nukleáris atomrobbanást terveztem, aminek következtében a bombától ezerötszáz kilométerre tartózkodó Jelkovicska DNS-ének a kettős alfa-hélixe még egyszer duplikálódik, de olyan rövidnek érzem... Írjak hozzá, vagy ne? Tök jó lett volna ez a lezárás, de csak harminc oldalas lenne a fejezetem... Ne törődj a fejezetekkel. Van, hogy ez megkönnyíti a munkát.

• Szerkessz

Nincs kedved írni, de nem tudod, mihez kezdj magaddal? Keress egy jó kép, vagy videó szerkesztőt, és csinálj egy menő montázst, vagy trailert a sztoridhoz. Nem kell profinak lennie, hiszen úgyis csak te látod. A célnak tökéletesen megfelel, mert felcsigázza a múzsát.

• WEHEARTIT

Persze lehet akármilyen képmegosztó alkalmazás, de én a We Heart It-et használom. Csinálj egy gyűjteményt a történetednek, és keress inspiráló képeket. Ha az egyik szereplődnek alapvető tartozéka a luxusmoszkvicsslusszkulcs, akkor keress képeket luxusmoszkvicsslusszkulcsokról, és mikor nem jön az ihlet, lapozd fel a digitális fényképalbumodat.

Jelenleg nagy szerencsém van. Ahogy már többször is említettem, az első igazi regényemen dolgozok, és imádom! Na, nem az írásstílusomat, mert amikor visszalapozok néha...khm NÉHA elborzadok a helyesírási és stilisztikai hibáimon, de a történetbe konkrétan beleszerettem. Remélem, ez így is marad. Ha netán mégsem, elolvasom majd újra ezt a cikket, haha.

Remélem hasznosnak találtátok a tanácsaimat.

Puszi: Victoria Bloom